Tényleg örülnöm kellene barátnőm boldogságának?

Magadat jobban szereted mint a barátnődet, ezért nem örülsz.

A helyes az volna ha együtt örülnél az ő örömének, ha erre képtelen vagy akkor inkább keress más barátnőt mert őt csak kihasználnád úgyis önző célokra.

"elvette" - Ez jelzi hogy tárgyként gondolsz rá...

Az elengedés mindig nehéz, és csak az képes rá aki igazán szereti azt akit a másik boldogsága miatt elenged. Tedd ezt meg és legalább önzetlenül fejezed be a kapcsolatotokat.

Jah, és miért is az a normális ha valaki folyton gondterhelt, szomorú vagy ilyesmi? Az a köd ha jól alakítja az életét akár élete végéig is kitarthat ám...

Hogy ne csak kritizáljalak: A megoldás egyébbként az lehetne hogy te is bepasizol és úgy már páros tevékenységeket is tudtok csinálni - alkalmazkodnál az ő mostani életviteléhez. Másként ez nem megy, a pasit zavarná a "gyertyatartó", hogy minden nap meg kell harcolnia valakivel a párja figyelméért és szeretetéért...

"egy párkapcsolatnak bármikor vége lehet, egy igaz barátra viszont örökké számíthatsz."

Érdekes életed lehet...

"Többek között azért nincs már egyetlen barátom sem, hogy az ilyen és ehhez hasonló eseteket megelőzzem..."

Hú...

És ha egyszer valaki megcsal pl. akkor már párod se lessz soha többé?

A világ folyamatosan változik, és benne az emberek is.

Ezt kell megtanulni elfogadni, és akkor nem maradsz le az olyan élményekről és örömökről amit a barátság adhat számodra.

Azért nem barátkozni mert majd probléma lesz nem jó dolog szerintem. Ilyen alapon gyereke se lenne senkinek - megelőznék az ezzel járó problémákat is.

Barátkozni jó dolog, amíg az élet egyirányba halad mindkét emberrel addig együtt örülnek neki, megosztják az életüket így kétszer annyi öröm és vidámságban lesz részük.

Ha különválik az életük akkor pedig elengedik egymást mert így helyes.

A gyerekét sem nevelgeti normális ember 80 éves koráig...