Gáz, hogy kiakadtam, hogy megakarták fogni a gyerekem apósék?

Sajnálom. Valóban teljesen elvesztettem az önbizalmamat, amióta édes anya lettem.

Szeretnék elmenni miatta pszichológushoz. Sokszor azt érzem nem vagyok elég jó anya és hogy mindenki jobb lenne nálam.

Nem tudom, hogy ez mi.

Nem mellesleg fusztrál, hogy nem olyan rég költöztünk párom településére, kb. egybe esett a gyermek születésével és nagyon nehezemre esik alkalmazkodni az új környezethez, itt mindenki ismeri a másikat és új minden nekem. Az anyaság, a ház, a település.

Zavar, hogy ahogy elköltöztünk tudom azt is, hogy nem fogok tudni majd visszamenni szeretett munkahelyemre. Előre idegeskedem, hogy majd hova fogok menni, pedig tudom, hogy ez még messze van.

Sokszor érzem, hogy csak fogni akarom és ölelni a gyerekemet. Koraszülött volt, nagyon hamar érkezett, nagyon beteg voltam a terhességem végére, mert májbetegségem lett, terhességi kolesztázis.

Tudom, hogy eltelt félév, tudom, hogy ezek nem magyarázatok, de még nem sikerült alkalmazkodnom az új helyzethez.

Szerintem is depressziós vagyok, mert néha erőltetve mosolygok és mindennap legalább egyszer elsírom magam, ami korábban soha nem volt jellemző, nagyon hirtelen haragú, lobbanékony lettem, ami szörnyen zavar és kicsit nárcisztikus is. :(:(:(:( Sokszor azt érzem nem vagyok elégedett az életemmel és amit írtam, hogy nem érzem jó anyának magam, folyton attól félek nem fog szeretni a gyerekem és ez annyira borzasztó érzés. Nem tudom miért érzem ezt!!!

Tudom, hogy pont ezzel a viselkedéssel tudom elérni, hogy nem fog szeretni és változtatnom kell. Nyugodt, békés, kiszámítható, kedves, mosolygós, aranyos anyukának kell lennem.