Barátnőm anyukája szeretné megismerni a szüleimet. Mi 2,5 éve vagyunk együtt, de szerintem még mindig korai. Ilendő lenne az akaratom ellenére találkozniuk?

Itt nem ver le senkin semmit, ezek a tények.

Én is pont 37 vagyok, most leszünk együtt 1 éve a párommal, aki már pár hét után megkérte a kezem (még édesapámtól is 🖤☺️) és "dolgozunk" a babán. Basszus, ilyenkor ez már nem egy kamasz kapcsolat, hogy éveket szánunk mindenre. Ha akarsz valakit, akkor akarod és teszel lépéseket, haladtok, nem egy helyben toporogtok.

Ha pedig igen, akkor az a "nem kellesz eléggé" állapot, ez ennyi.

Utolsó kettő, ti nagyon kedvesek.

Mi már az első naptól fogva együtt élünk, szerintem baromira jól ismerjük egymást.

És ne "szegény gyerekezzetek", mert kibaxottul nem ismertek, nem tudtok rólunk semmit.

Egyáltalán honnan veszitek a bátorságot, hogy ilyet írjatok bárkinek is?

Az a gyerek boldogabb családba nem is érkezhetne. De persze, biztos jobb lenne egy sok éves kapcsolatba érkeznie, ahol anyu és apu gyűlölik egymást, vagy esetleg bántalmazva lesz.

"De persze, biztos jobb lenne egy sok éves kapcsolatba érkeznie, ahol anyu és apu gyűlölik egymást, vagy esetleg bántalmazva lesz."

Nem, jobb lenne egy sok éves kapcsolatba érkeznie ahol anyu és apu ismeri egymást, szereti egymást.

42

Bátrak vagytok!

Felelőtlenül ilyen hamar gyereket vállalni, hát... Inkább nem mondok semmit! 😞😞

"Az a gyerek boldogabb családba nem is érkezhetne. "

Érkezik, mert anyunál ketyeg a biológiai óra és kellett a donor... Csodás kilátások.