Lehülyéztem a menyemet, nem szándékosan, inkább reflexből!Tényleg durva voltam?

A fiaméknak lett egy kutyájuk. Félreértés ne essék szeretem a kutyákat, nekem is van egy pitbull-labrador keverékem, felelősséget vállalok érte, foglalkozom vele...DE nem bújok a seggébe. Ha be is jöhet a házba, akkor neki a földön a helye, nem mászhat fel a kanapéra nem futkározhat bent. Egyébként meg kinti kutya, kint alszik, van bejárata a garázsba, ahol télen is minimum 15 fok van. Van egy labdája és még egy gumis gyűrűje, amit kedvére szétrághat, egyébként meg napi kétszer sétáltatom, szóval nincs elhanyagolva.

De amit a fiamék csinálnak, szerintem az átmegy egy beteges kategóriába. Hetente fürdetik, körömvirágkrémmel kenegetik a kutya ülepét, a kutyával egy ágyban alszanak, hatszázmillió játékot vettek neki. Ezt így el is mesélte nekem a menyem - megjegyzem a hátam mögött mindenféle állatkínzónak elhord, mert kint tartom a kutyámat és nem méregdrága táppal etetem - én pedig lehülyéztem őt és megmondtam neki, hogy jó hogy nem pólyába nem teszi azt a szerencsétlen állatot. Persze lett kiakadás...a fiam is kiakadt. Tudom nem kellett volna így reagálnom, de az emberi hülyeségnél is van egy bizonyos szint, amit már nem tudok csakúgy elengedni.