Miért költöznek és vállalnak sokan gyereket anyós házába, és aztán miért panaszlosnak az együttélés problémái miatt?

Nagyon sok ilyen kérdést olvastam már az oldalon, biztos minden héten van 2-3 ilyen sztori, ahol a kérdező leírja, hogy odaköltözött a férje családjához a házba, és nem tetszik, hogy alkalmazkodni kell, nem tetszenek anyós szabályai, hogy beleszól a dolgokba, hogy nem élhet úgy, ahogy akar, kb. a férje szüleinek kéne rosszul éreznie magát, mert azt csinál a házában, amit akar.

Én nem értem az ilyen eseteket, mit gondol, aki odavállal más házába gyereket, hogy képzeli hosszútávon az együttélést, miért nem tanul mások esetéből?

Mindig az a kifogás, hogy hát drága egy ház, de basszus, akkor nem 22-23 évesen kell gyereket vállalni, hanem el kell menni tanulni, dolgozni, kimenni külföldre spórolni saját ingatlanra 30 éves korig - nekünk is így lett sajátunk, senki nem segített anyagilag, de nem is kell senkihez alkalmazkodnunk és enni napi szinten a gyomorideget a saját házunkban.

Mondom ezt úgy, hogy én amúgy jóval vagyok anyósomékkal, de ettől függetlenül eszembe nem jutott volna oda gyereket vállalni. Más miért teszi, miközben köztudott, hogy ebből csak a probléma lesz?