Miért költöznek és vállalnak sokan gyereket anyós házába, és aztán miért panaszlosnak az együttélés problémái miatt?

Kérdező, ez ugye egy költői kérdés? Nem hiszem, hogy ne tudnád a választ.

Az emberek igen kis %-a képes arra, hogy tervszerűen, évekig spórolva, lemondásokkal éljen, megfeszített tempóban tanuljon, dolgozzon egy több éves terv érdekében. Az az út, amit Te választottál a férjeddel, sokkal rögösebb, nehezebb, mint beköltözni más otthonába és ott családot alapítani, majd méltatlankodni a mostoha körülmények miatt.

Vannak kultúrák, ahol ma is ez a szokás, Magyarországon is évszázadokig több generáció élt együtt, de ez sosem volt konfliktus mentes. Anno az ilyen családokban mindig az idősebb generáció volt a "főnök" a beköltöző fiatalnak nem igazán volt szava, nem lehetett beleszólása a dolgokba, az volt, amit az anyós, vagy a nagymama mondott, de nekik is dirigált a "családfő", férj. Persze ez a rendszer nem jelentette azt, hogy ez annyir ideális volt, a fiataloknak nyiván nem tetszett, csak nem volt más választásuk, mert társadalmilag is ez volt az elfogadott, hogy "az az úr a háznál, akié a ház, őhozzá kell alkalmazkodni. Manapság szintén egyre nehezebb a leválás, a külön költözés a fiaalok körében, épp ezért egyre több a konfliktus, főleg mert a fiatalabbak már nem akarják elfogadni a régi együttélési szabályokat, az idősebbeknek pedig nem tetszik az az elképzelés, hogy a saját házukba beköltöző szeretne dirigálni, új szabályokat behozni. Nagyon ritka az, ahol az ilyen kényszerű együttélés surlódásmentes. Mindkét félnek alkalmazkodni kellene az új körülményekhez, de ez nem könnyű, főleg ha nagyon eltér az értékrend és az életforma.

Őszintén nem tudom. Mert ha kétszintes is a ház, akkor is kényelmetlen, de még anyóséknak is, ők sem lehetnek nyugodtan.

Az, hogy vki szeretne gyereket? Hát szeretnék én is sok mindent. De azért van józan ész is. Pl. a gyerek egy pénznyelő, ha van, még nehezebb elköltözni.

Valószínűleg azért, mert anyagilag nem tehetik meg hogy önállóan éljenek, de szeretnének együtt élni és gyereket nevelni.

1.) Ez nem együttélés, hiába is áltatják sokan magukat ezzel. Ez egy családba való befurakodás, egy kényszermegoldás, aminek köze sincs ahhoz, az olyan élethez, amilyen az ember a párjával él. Önállóan gazdálkodni, önállóan otthon teremteni, olyat, amilyen ők ketten szeretnének, azt csinálni akkor, úgy és ahogy ők akarják, és nem ahogy a família dinamikája megszabja...ég és föld.

2.) Én is nagyon sok mindent szeretnék, de a realitás és a lehetőségek határán belül mozgok. Felnőtt ember vagyok, nem 5 éves gyerek.

5!

1, Az együtt élés konkrétan azt jelenti, amit: együtt élni. Nyilván minél több szereplő van együtt, annál nehezebb megoldani, hogy mindenkinek megfelelő legyen. Erre lenne megoldás a kommunikáció, de az nem mindenkinek megy.

2, A gyermekvállalás alapvetően egy ösztön, a fajfenntartás ösztöne. Az emberek rendkívül kis százaléka az, aki tudatosan, 20-25 évre tervez előre anyagilag, érzelmileg. Nem is nagyon lehet, max ha milliárdos az ember, hiszen nemmlatha senki előre a jövőt.

Rengeteg ember van akinek nulla szülői segítség jut, és végtelenül nagy lehetőség az is már számukra, ha a párjuk szülei befogadják őket. Próbáljátok kicsit beleérezni egy olyan helyzetbe, amikor próbál valaki életet kezdeni, de se jól fizető szakmája nincs, se olyan tanult mintája, hogy tudná, miként lehet anyagilag kimászni egy gödörből.

Rengetegen egyszerűen rettegnek még attól is, hogy országon belül távol legyen a munkahely, a külföldi állás szóba sem jöhet. Az állandóságba nőtt fel, bármiről is van szó nem váltunk.

8as, sok esetben nem befogadják őket hanem odatelepednek más nyakára és még vergődnek is ha valami nem tetszik nekik.

Azt hiszik hogy más házában ugyan olyan jogaik vannak mint a sajátjukban.

Nekem inkább nem lenne gyerekem, de nem telepednék senki nyakára.

"...sok esetben nem befogadják őket hanem odatelepednek más nyakára ..."

Nehéz valaki nyakára koltozni, ha azt a másik nem akarja.