Miért költöznek és vállalnak sokan gyereket anyós házába, és aztán miért panaszlosnak az együttélés problémái miatt?

10es, van különbség hogy valaki megengedi vagy akarja.

Az egy dolog, hogy ezzel támogatom a fiam, de boldog egy pillanatig se leszek ha egy idegent kell kerülgetnem, ne adj isten oda is szül és zeng a ház a gyereksírástól

30 évesen tudtam gyereket vállalni, mert a férjemmel együtt se kerestünk annyit, hogy ennél hamarabb legyen ingatlanunk.

Én már 26 évesen úgy gondoltam, gyereket akarok, borzasztóan kínzott a gondolat. De hova? És tudod e, milyen nehéz volt kivárni nőként, hogy végre a karomba foghassam a gyermekünket a férjemmel, hogy milyen volt évekig csak álmodozni róla, úgy hogy tudtam, nem engedhetjük meg magunknak?

Ezért nem gondolkodnak sokan, csak "majd lesz valahogy", jöjjön a gyerek, mindegy hova, megtudjuk oldani a "nagyszülőkkel".

Anyósom is egy angyal volt, akihez eleinte szívesen költöztem volna. Egy ideig. Aztán rájött, hogy a fia hamarabb húz felém, mint felé és még össze is házasodtunk. Azóta én vagyok a Sátán a kisfia mellett.

Anyámékhoz szintén nem vállalhattam, mert bár szeretnek, de tudtam, hogy nem fogadtak volna el elég anyagi támogatást azért, hogy ott lakunk, mégha megszakadnak is.

De nehéz volt és minden döntés nehéz lett volna. Örülök, hogy kivártam a saját ingatlant, de visszamenve az időben, lehet nem bírnék ki ennyi évet mégegyszer kivárni.

Ezt csak azok érthetik meg, akik egy reggel szószerint úgy kelnek fel, hogy már édesnek látják a kisbaba arcokat, hogy neveken kezdenek el gondolkodni ami passzol a vezetéknévhez és valahogy mindig megakad a szemük a kisbaba ruhákon.

Én saját példát tudok hozni. Amikor az első bátyám született nagymamám egy barominagy házat kezdett el épittetni, azért, hogy együtt éljünk. Ezt persze megelőzte jó pár dolog. Nagymamám és nagypapám új házat akartak venni, mert akkor nagyon jól ment a családi biznisz és volt pénz, hogy elköltözzenek a lakásból. Ekkor már anyukám és apukám együtt voltak. Anyukám szegényebb környezetből jött és amit dolgozott pénzt azt félrerakta és a szüleinek segített belőle. Idő közben nagypapám meghalt altatásban még a műtét előtt. Nagymamám nem akart egyedül maradni. Közben anyukámék összeházasodtak és úton volt az első gyerek. Nagymamám pedig kitalálta, hogy vesz a városban egy telket építtet egy nagy házat, ott elfér mindenki. Szóval amikor batyám megszületett akkor még épült a ház. Így kerültünk nagymamámmal egy házba, ahol eleinte amikor én még nem éltem, apukám húga és annak gyerekei is ott laktak, de ők idővel elköltöztek két utcával arrébb. Nálunk jelenleg most 4 generáció él együtt. Dédimamám(idő közben beköltözött ő is hozzánk)

Nagymamám, Szüleim és mi hárman a testvéreimmel. Anyukám az udvaron egy virágot nem ültethet el mert nagymamám beleszól. Nagymamám egy elég érdekes személy. Sok dolgon képes megsértődni és nagyon sok agymenése van. Anyukámmal amúgy jól kijönnek,együtt szoktak főzni stb., de mindig vannak olyan dolgok amik kiakasztanak minket. Annó nem a szüleim választották ezt, nem volt más lehetőségük. Most 3gyerek mellett nehéz lenne bármit is csinálni. Pontosabban el tudnánk költözni ha nagyon akarnánk, de nagymamám és dédimamám miatt nem lehet. Nagymamám megsértődne, dédimet pedig nem merném vele hagyni. Tehát ugyan ott vagyunk. Anyóssal él együtt anyukám aki kiálhatatlan tud lenni, de nem tudunk ez ügyben mit csinálni.

"Nehéz valaki nyakára koltozni, ha azt a másik nem akarja."

Annyira nem, mint ahogy gondolod:

A gyerek megkéri a szülöt, hogy pár hónapig lakhassanak ott - mert akkor tudnak lakást bérelni, addig összespórolják a kauciót, vagy akkortól lesz szabad egy lakás, akkortól kapnak jobb fizetést, stb - a szülö EBBE egyezik bele, aztán ott ragadnak a nyakán, mert valami közbejön vagy nem jön úgy össze, ahogy gondolták, maradnának még pár hónapig - és évekkel késöbb még mindig ott vannak, csak közben becsúszott pár gyerek, még nehezebb elköltözni.

A "gyerek" oldaláról meg azért jó, mert egyrészt nem fizetnek lakbért, jó esetben a rezsi egy részét és még azon is hözöngenek, hogy emiatt nem tudnak eleget spórólni a különköltözésre, másrészt minden probléma oka a "gonosz" szülö, megvan a bünbak, és van kit szidni, sok esetben ez tartja össze a gyerekeket, van közös ellenségkép. Cserébe a nagyszülök ott vannak, nekik "kötelességük" vgyázni az unokákra, természetesen ingyen és akkor, amikor a gyerekeknek nincs kedvük rá, utána meg megint van kit szidni, aki nem tartja be a szabályokat, amiket a gyerekek találtak ki.