Miért költöznek és vállalnak sokan gyereket anyós házába, és aztán miért panaszlosnak az együttélés problémái miatt?

Én teljesen egyet értek a Kérdezővel, ez az önsorsrontás tankönyvi esete. Lehet több generációnak együtt élni, én is így nőttem fel, de ez minden szereplőtől rengeteg alkalmazkodást követelt, és nem mindenki képes rá.

Én se lennék. Mégis lett 25 éves korunkban saját lakásunk. Igaz, rengeteg hitellel, de lett. És ez nem most volt, hanem 2009-2010 fordulóján valamikor, amikor szocpol már nem volt, csok pedig még nem. Semmi, csak a bankhitel. De inkább ez, mint bármelyikünk szüleihez odabútorozni.

Sőt, olyat is ismerek, aki albérletben kezdte a családalapítást. Mindig amikor született egy újabb gyerek, beköltöztek egy eggyel nagyobba. Amikor már tudták, hogy nem születik több, vettek egy sajátot. Tudom, meg szokás szólni azt, aki albiban kezdi, pedig ezerszer inkább így, mint anyósék nyakán, békétlenségben.

A rövid válasz: azért, mert felelőtlenek.

Kiegészítés:

Egyrészt felelőtlenség anyagi szempontból bizonytalan helyzetben gyereket vállalni. Bármennyire is akarják a gyereket, ez nemcsak magukra, de a gyerekre nézve is felelőtlen döntés. Másrészt mentális-pszichés szempontból felelőtlenség, hiszen bele sem gondolnak abba, hogy a mindennapi súrlódások pszichésen súlyosan terhelik az egész családot, még a gyereket is - és pont a gyerek az, aki ezt a legjobban megsínyli, ugyanis a veszekedések sokszor egy életre szóló traumát jelentenek, és voilá, kész a szorongó, depressziós, pánikbeteg felnőtt, aki vagy introvertált lesz, vagy egy agresszív állat.

Aki anyagilag nem áll készen a gyerekvállalásra, az védekezzen. Ha nem védekezett (rendesen), akkor ott a terhességmegszakítás. Ha vallási, erkölcsi vagy lelkiismereti okokból nem vállalja a terhességmegszakítást, vagy azért, mert "valahogy megoldjuk, amúgy is akartunk gyereket", hát akkor igya meg, amit főzött.

26

Másik válaszoló vagyok, pontosan. Nem tudom miért szeretnek a 40 pluszosok azzal jönni, hogy na jó, de amikor 10 millió volt egy ház, nekik 100 ezer volt a fizetésük, szóval nekik is nehéz volt. Tényleg?

Nekem most 300 a fizetésem, de egy lakás, amibe egy család elfér, Debrecenben 50 millió. Normális családi ház 65-70+ milliónál kezdődik.

Hozzátenném, az én főnököm, akinek most 700 fölött van a fizetése, már 2010-ben is nettó 450-et keresett. Aztán simán megvette belőle 12 millióért a lakást Pest belvárosában. :)

Tehát alaptalanok az összehasonlítások, hogy régebben sem volt könnyebb. Annak aki nem a gyárban dolgozott, igenis könnyebb volt házhoz jutnia, ma meg vegyél fel 30 millió hitelt, tudd fizetni életed végéig, és talán lesz egy kicsi házad, vagy épp lakásod, amiben éppen elfértek.

Miért kell gyerek amíg nincs anyagi biztonság? Kicseszni minden résztvevővel? Hiába akarok kiskutyát is, ha nem tudom hova rakni mert nincs akkora házam, lakásom.

Beteges annyira gyerekre vágyni, hogy a józan észt felülírja.

#23mas vagyok.

2010-ben 10 millióért vettük a panelünket, 25 éves hitelre. Igen, tudom, ma már ugyanez minimum 40 millió. De nem is volt 10+15 milliós csok. (Tegyük hozzá, szerencsére. Mert akkor beígértünk volna 3 gyereket, amennyit tényleg szerettünk is volna, mert még nem tudtuk, hogy 2 is bőven elég lesz). Nem versenyezni akarok senkivel, hogy mikor kinek volt nehezebb, de akkor is voltak anyós nyakára szülő, és onnan panaszkodó fiatalok, és ma is vannak olyanok, akik bármi áron, de el akarják ezt kerülni, és sikerül is nekik.

Van nekem olyan 40+os ismerősöm is, aki anyóssal él, folyamatosan szidja, de arra persze jó a néni, hogy a gyereket minden délután hazahozza az oviból, meg bármikor le lehessen hozzá küldeni, amikor otthon útban van. Nem csak a mai fiataloknál van ez.