Anyósom nem képes elfogadni, mit tudnék tenni az ügy érdekében?

Pedig el kellene tudni fogadni, hogy nem kedvelhet mindenki.

Fejre is állhatsz, ha nem vagy alapból szimpatikus.

Én viszont úgy gondolom, legyen tartásod és ne alázd magad még tovább azzal, hogy mindenáron megakarod kedveltetni magad.

A férjed meg ha ezeket a durva beszólásokat, megalázásokat elnézi az anyjának, ő semmivel sem különb anyósodnál..

Én csak a "mi a nehéz a gyerekkel vásárlásban" részhez szólnék hozzá.

Alapból a legtöbb boltban el sem férek babakocsival a sorok között. Az Aldit szerettem legjobban eddig, de esélytelen vagyok már ott vásárolni. Egyszerűen túl szűkek a sorok, és túl sok az árufeltöltő kocsi ami elöl van. De a Sparok sem kényelmesek. A kisboltba lépcsőn kell felmenni és ha bejutok is valahogy, kb az egészet elfoglalom. Igazából itt a környéken egyedül a Prímában tudnék vásárolni, mert ott sem vevő, sem áru nem igazán van. Nyilván nem véletelen.

Ráadásul a gyerek csak addig van el a kocsiban amíg alszik. Bevásárlóközpontokban sokszor felébreszti a zaj, a más levegő. És akkor sír. Vidám így vásárolni vele.

Otthon meg szinte csak ölben van el, de a hordozást utálja. Persze, 15-20 percekre le tudom rakni, de akkor őszintén szólva próbálok kicsit regenerálódni, megmosom a fogam, megfésülködök, berakok egy mosást, elmegyek vécére. Dolgoztam én is eleget, egyetemet is végeztem főállás mellett. Méh akkornis sokkal több szabadiőm volt, mint most hogy "csak" itthon vagyok gyeden.

Ja, plusz dilemma a vásárláshoz; mibe pakoljak? Ugye tolom a babakocsit, akkor bevásárlókocsit már nem tudok. Kosarat tudok fogni, akkor fél kézzel tolom a babát, féllel fogom a kosarat, pakolni meg leginkább agykontroll segítségével tudnék ha bele lebegtetném a cuccokat.

Babával vásárolni igazából lehetetlen küldetés. Gyerekkel aki már jár önállóan lehet könnyebb, kivéve ha behisztizik valamin a bolt közepén.