Amikor először találkoztál a párod szüleivel hogy zajlott?

Nem is emlékszem pontosan, kb. annyira beszélgettünk, mint amennyire egy barátom/haverom szüleivel beszélgettünk, ha odamentem. Szóval nem nagyon. Néhány szót. Nem izgultam, nem éreztem úgy, hogy nagy jelentősége van, nem éreztem úgy, hogy rajtuk múlik, járhatunk-e. Az zavart volna, ha utálnak, de eszembe sem jutott, hogy utálhatnának, mivel nem ártottam nekik semmit.

Innen a Gyakoriról tudtam meg, mennyire nem általános, sőt fura az, hogy mi nem csináltunk a szülőkkel való találkozásból nagy faksznit.

Pár hónapja voltam együtt a párommal, amikor elhívott egy családi grillezésre, amire igent mondtam; a testvéreivel már találkoztam, szimpatikusak voltak.

Amint megérkeztünk, rögtön odajöttek hozzánk a szülei. A párom bemutatott, mire az anyja vigyorogva közölte, hogy már sok jót hallottak rólam (ekkor nyugodtam meg teljesen) és hogy örülnek, hogy végre találkozunk. Apuka szinte rögtön szóvá tette, hogy nagyon szépen beszélem a nyelvüket (a párom külföldi), mire pironkodtam egy sort. :D Főleg általános dolgokról beszéltünk: mit tanulok, mit dolgozok, hogy tetszik az ország, jól viselkedik-e a párom (ezt félig vicceskedve). Akkor és a mai napig nagyon kedvesek és szívélyesek velem szemben, ami azért is fura, mert a párom exét állítólag nagyon nem szerették.

(A párommal három éve vagyunk együtt, ha ez számít.)

25/N

Éppen fent voltunk a barátomnál, kettesben, elvoltunk foglalva a "dolgunkkal" mikor a szülei egyszer csak hazaértek és ránk nyitottak...hirtelen azt se tudtam, hogy kapjam össze magam, még a nevemet is elfelejtettem.

Akkor voltunk együtt 2 hónapja, azóta szerencsére nagyon jó a viszonyom a szüleivel, immár 4 éve.

17/L

Párom anyukáját már hamarabb ismertem, minthogy összejöttünk volna, mert sokáig csak barátok voltunk, és már jártam náluk többször. Nagyon kedves, aranyos nő, kedvelem.

Apukája már akkor ott hagyta a családot, mikor még a párom óvodás volt, de aztán kiskamaszként megint elkezdte őt keresni, de nem viselkedik vele apaként, inkább haverként. A fickó amúgy alkoholista meg totál le van robbanva, egy kb putriban él. Mikor neki be akart mutatni a párom, akkor ideges voltam, mert már előre nem volt szimpatikus ember és semmi kedvem nem volt megismerni. Egyébként velem rendesen viselkedett, amikor találkoztunk, és párom is megjegyezte később, hogy az apukája látszott, hogy nagyon összekaparta magát az alkalomra, meg próbált jó benyomást tenni. Ezt értékelem benne; ezt leszámítva viszont pont olyan ember, mint amilyennek az elmondás alapján gondoltam, és kedvelni sosem fogom, főleg azért, ahogy a páromat kezeli (akkor keresi csak, ha neki, az apának kell valami, amúgy le se tojja).

Random összefutottunk a városban. Semmi konkrét dolog nem történt, köszöntünk, aztán mindenki ment a dolgára.

Ők melóból jöttek épp valami boltba, mi a strand után (nem náluk aludtunk akkor, hanem külön szálláson).

A tényleges találkozás majdnem félévvel később történt meg, miután bartáommal összeköltöztünk, és egyszer elmentünk hozzájuk.

Atmentem egy ebedre. Nem volt semmi extra, nagyon lazak a szulei, vagyis azota mar anyosek, mert osszehazasodtunk.

Izgultam, persze;mindig izgulok, ha valami uj esemeny van az eletemben, de hamar el is mult, amikor mar ott voltam.

Nem emlekszem mar mirol beszelgettunk, de mindenfelerol, nem volt feszenges.

Péntek du, anyós nézte a Borostyánt. Reakció: fiam, miért nem mondtad, hogy ő az?

Akkor már négy éve ismertem az anyját 😂

17 eves kis csitri voltam akkor. Mondtak hogy ne magazzam oket,fiatalok. Megkoszontem,tegezodni kezdtuk-mert megengedtek. De szoltam,hogy 30 evvel vagyok fiatalabb,es ok mar nem fiatalok.

🤣🤣🤣 Nem voltam ideges,feszult.