Miért van a fiús anyákba kódolva, hogy annyira rajonganak a saját fiaikért, hogy rivalizálni kezdenek a menyükkel?

Az én környezetemben normális anyák vannak, akik szívből örültek, hogy a fiuk megfelelő párra talált.

Beteg elme kell ahhoz, hogy valaki elűzzön minden nőt a fia mellől...

Minden anyós ilyen valamilyen szinten, csak a vejek nem veszik fel a kesztyűt, mert valamiért (rengeteg feltételezhető okot lehetne mondani a szocializációjuk kapcsán) sokkal inkább leváltak a saját családjukról is, így nem látják értelmét annak, hogy beleálljanak akármilyen vitába a feleség családjával, amikor a saját szüleinek a magánéletébe se szólnának bele, ezzel ellentétben a szociálisabb nőknek inkább szükségük van arra, hogy részt vegyenek a hozzátartozóik életében minél több szinten, ez az ősemberig visszavezethető dolog.

A mi családunkban is az van, hogy nagyanyám generációja, azaz nagyanyám és a lánytestvérei passzív agresszívan kezelik a menyeket, de még a sógornőiket is, elvégre elvitték a háztól-tanyától a munkaképes férfit, esetleg úgy látják, hogy szerintük papucs lett a gyerekből. A vejről nem mernek ilyet mondani, mert az elvette a lányukat, csinált aranyos unokát, jár a házhoz kalákába dolgozni és mernének csak egyszer beszólni.

#13 Pedig gyakori. Ismerek olyat, aki mellől mindenkit elmart az anyuka, ezek a normális lányok aztán gyorsan meg is házasodtak, a gyerek meg anyakomplexusosan választott egy idősebb nőt, akivel már sokkal nehezebb cicaharcba bonyolódni és most már el kell viselni, hogy ez lett a munkájuk gyümölcse.

Sőt, az én anyámnak sem jó senki, aztán valahogy mindig kifogom a lányokat, akik a saját családjukról nem váltak le, vannak annyira éretlenek, hogy képesek ellenségként kezelni az anyámat, így minden kapcsolat úgy ér véget, hogy a nőmből is elegem van, és anyámmal is mindig egy fokkal feszültebb és hidegebb a viszonyom, mint előtte volt. Vagy azért, mert beleálltam és megvédtem a párom, vagy azért, mert már tényleg úgy voltam vele, hogy nem érdekel, csak engem hagyjanak békén. (Csodálkozunk, hogy a legtöbb magyar férfi számára a két fő kikapcsolódás a kussban tévézés, meg a mindenkitől távol horgászás?)

Figyelj, nekem van két szomszédasszonyom évek óta, mindkettejükkel jóban vagyok. Ismerem évek óta mindkettő szüleit, találkoztunk mindig a kerítésnél, sokat beszélgettünk, még közös bográcsozás is volt.

Na, most amúgy mindkét nő jófej méleg normális, viszont náluk is mindig a férj szülei a rosszak. A saját anyjukkal naponta beszélnek, oda mehet az unoka, stb., az anyósnak meg olyanokat felrónak, amiket látom, hogy a saját anyjuknak nem.

Anyuka szólal meg, hogy nem kéne esetleg egy pulcsi a gyerekre? Akkor jófej, kedves tanácsot ad, de nem szól bele. Anyós kérdezi ugyanezt? Akkor az van, hogy mindenbe beleszól, le kell állítani, ne magyarázzon már bele a gyereknevelésbe.

És az évek alatt számtalan ilyen példát láttam tőlük (is), pedig tök normális, fiatalosak a férjek szülei. De mégis mindig ők a rosszak, holott az egyik anyai nagymama aztán a maga a borzalom szerintem, de nah... :D

Én nem tudok ebben személyes véleményt alkotni, mert nekem rossz anyám volt, nem is tartjuk a kapcsolatot, anyósom meg egy tündér. Nagyon ritkán van kéretlen tanácsa, és mivel nem szól bele mindig mindenbe, nem is rovom fel neki, biztos én is akaratlanul beleszólok valamibe néha.

A lényeg, amit ki akartam ebből hozni, hogy én úgy látom, nem a fiúk szülei a rosszabbak, csak a nők őket állítják be rossznak a saját szüleikkel szemben.

A férfiak, ahogy írták, kevésbé játszmáznak meg foglalkoznak ilyenekkel.

"nagyon sok olyan anyós van, aki ... Ez miért van?"

Azért, mert már 8 milliárdan vagyunk. Azért az elég sok. Abban aztán van mindenféléből jó sok, anyósból is, meg minden másból. :)