Anyósom úgy beszél hozzám a saját házában ahogy akar?

Anyósomékkal 2,5 éve élünk együtt a férjemmel és a gyerekünkkel. Igen, tényleg nagyon rendes volt tőlük, hogy megengedték azt hogy a saját házukban lakjunk velük, de nemsoká kész a házunk szóval lassan költözünk.

Időközben voltak azonban nyilván összetűzések köztem és anyósom közt. Alapvetően sose kedveltek igazán engem. Anyósom nagyon jó kapcsolatot ápolt a fiával, évtizedek alatt kiépült köztük egy nagyon bensőséges, igazi bizalmon és tiszteleten alapuló szülő-gyermek viszony.

Ezzel egyébként semmi bajom nincsen, ne értsetek félre. Igazából csak annyi volt ezzel a gondom, hogy nagyon elfogultak lettek egymással kapcsolatban.

Én is elég nehéz eset vagyok bevallom, elég sok családi gondom van, emiatt pedig sokminden érzékenyebben érint, ami persze egy olyan "tökéletes" és gondosan felépített családban nem volt egészen elfogadható. Nem vagyok az a csendes típus, megmondom a véleményem és azt is, ha valami nem tetszik.

Ha esetleg megmondtam a férjemnek, hogy azt pl.ne úgy csinálja mert (főzésnél esetleg) anyós rögtön jött és védelmére kelt a fiának vagy szúrósan nézett, ha esetleg "nem akart beleszólni". Igazából akármi történt, rossz-jó, ő ott volt és mint anyaooroszlán bevédte a "kisfiát" a gonosz boszorkánytól. A férjem is mindig őt védte igazából.

Nyilván szétszórt vagyok, volt, hogy gyerek mellett nem tudtam figyelni a házban lévő dolgokra (égve hagytam a villanyt stb). Egy idő után észrevettem, hogy mindenért engem hibáztatott, akármi történt a házban...

Közölte velem, hogy a velem való kapcsolat miatt hízott meg a fia, csak én akartam a gyereket, nem vagyok normális (ha esetleg menzesz alatt idegesebb voltam) stb...) A gyerekem előtt nevezett pukkadtbékának stb.

Egy idő után megelégeltem és hát volt, hogy én is kiabáltam vele. Nyilván a saját házában. Mondtam, hogy ne szóljon bele főleg a gyereknevelésbe, de közölte velem, hogy a házában ő parancsol.

Most akkor ezekszerint, ha beköltözök a házamba akkor én is úgy beszélek vele ahogy akarok?