Anyósom úgy beszél hozzám a saját házában ahogy akar?
Anyósomékkal 2,5 éve élünk együtt a férjemmel és a gyerekünkkel. Igen, tényleg nagyon rendes volt tőlük, hogy megengedték azt hogy a saját házukban lakjunk velük, de nemsoká kész a házunk szóval lassan költözünk.
Időközben voltak azonban nyilván összetűzések köztem és anyósom közt. Alapvetően sose kedveltek igazán engem. Anyósom nagyon jó kapcsolatot ápolt a fiával, évtizedek alatt kiépült köztük egy nagyon bensőséges, igazi bizalmon és tiszteleten alapuló szülő-gyermek viszony.
Ezzel egyébként semmi bajom nincsen, ne értsetek félre. Igazából csak annyi volt ezzel a gondom, hogy nagyon elfogultak lettek egymással kapcsolatban.
Én is elég nehéz eset vagyok bevallom, elég sok családi gondom van, emiatt pedig sokminden érzékenyebben érint, ami persze egy olyan "tökéletes" és gondosan felépített családban nem volt egészen elfogadható. Nem vagyok az a csendes típus, megmondom a véleményem és azt is, ha valami nem tetszik.
Ha esetleg megmondtam a férjemnek, hogy azt pl.ne úgy csinálja mert (főzésnél esetleg) anyós rögtön jött és védelmére kelt a fiának vagy szúrósan nézett, ha esetleg "nem akart beleszólni". Igazából akármi történt, rossz-jó, ő ott volt és mint anyaooroszlán bevédte a "kisfiát" a gonosz boszorkánytól. A férjem is mindig őt védte igazából.
Nyilván szétszórt vagyok, volt, hogy gyerek mellett nem tudtam figyelni a házban lévő dolgokra (égve hagytam a villanyt stb). Egy idő után észrevettem, hogy mindenért engem hibáztatott, akármi történt a házban...
Közölte velem, hogy a velem való kapcsolat miatt hízott meg a fia, csak én akartam a gyereket, nem vagyok normális (ha esetleg menzesz alatt idegesebb voltam) stb...) A gyerekem előtt nevezett pukkadtbékának stb.
Egy idő után megelégeltem és hát volt, hogy én is kiabáltam vele. Nyilván a saját házában. Mondtam, hogy ne szóljon bele főleg a gyereknevelésbe, de közölte velem, hogy a házában ő parancsol.
Most akkor ezekszerint, ha beköltözök a házamba akkor én is úgy beszélek vele ahogy akarok?
"Itt is mindent támadásnak vesz."
Én inkább azt látom, hogy a gyakorin szokásos "mindenért a kérdező a felelős" mentalitás uralkodott el.
Engem nyugis embernek tartanak, de ha napi szinten azt hallgatnám, amiket a kérdező leírt magukról, nekem is eldurrant volna már az agyam.
Nyilván ő is lehetett volna óvatosabb, előrelátóbb.
De a férje is lehetne több szeretettel iránta, vagyis nem kéne hagynia, hogy az anyós kiszekírozza. És persze az anyósnak se kéne ilyennek lennie.
Az tény, hogy az ember alapvetően csak saját maga viselkedését tudja megváltoztatni, így a kérdés mindig úgy vetődik fel, hogy ő mit tehetett volna másképp. De ez nem azt jelenti, hogy ő a felelős a rossz viszony miatt.
Egyébként a kérdező kizárólag arra reagált kicsit élesen, amikor azt írták, hogy az anyósa "nyakára" szült. De arra is nagy csúsztatás azt írni, hogy mások torkának ugrott. Inkább sokan őt akarták kioktatni, ami mondjuk érthetően bosszantotta.
Nyilván az odaköltözés a férjével közös döntés volt, a gyerekvállalás szintén. És ha nem lenne gyerekük, attól még lenne az anyósával konfliktusa bőven.
"De ez nem azt jelenti, hogy ő a felelős a rossz viszony miatt."
Itt mindenki hibás, de legalább a kérdezőnek lehetett volna annyi esze, hogy a saját maga nyugalma érdekében gondolkodik is. Ez viszont nem történt meg. Házhoz ment inkább a pofonokért. És most itt a szokásos jajgatás, mert hülye volt. És még a menstruálós szöveget is bedobja, hogy védje magát. Elég gyenge önvédelem.
Kérdésedre válaszolva:igen, úgy beszél veled, ahogyan akar.
A te házadban majd te is úgy beszélsz vele, ahogyan akarsz. Problem solved.
Mondjuk ha a kérdező szekírozza a férjét, az anyós meg bevédi, akkor megértem, hogy a férj nem anyós mellett áll ki. Én sem bírom pl ha beleszólnak, hogy hogyan főzzek, vagy bármilyen házimunkára. Akkor csinálja a másik ha olyan profi, de ne az én munkámba okoskodjon bele. Szóval így én sem állnék a párom mellé, ha amúgy épp az a konfliktus tárgya, hogy engem cseszeget.
Itt mindenki nehéz esetnek tűnik, a kérdező is hárít, hogy rossz családi helyzet, meg menstruáció, de igazából ha kifogások mögé bújva is, elismeri, hogy ő sem egy jó természetű ember. Nyilván az anyós sem az, meg normális ember nem nevez senkit pukkadt békának.
A te házadban jogod lesz nem fogadni az anyósodat. Viszont mivel gondolom nem csak a te házad lesz, hanem a férjeddel közös, így kicsit más a helyzet. De ha a férj is vevő rá, akkor meg lehet beszélni, hogy anyós nem megy hozzátok, csak a férj meg a gyerek hozzá. Így jó esetben kb az életben nem látod többet. Mindenkinek jobb lesz így, elhiheted, hogy ő is legalább annyira utálja, hogy ott vagy, mint te.
Mondjuk itt azt kaptátok, amit főztetek. Szülőkkel élni nem egészséges, oda gyereket szülni végképp nem. (Értem, hogy 2.5 év, de az idő nem változtat a tényen.)
Azt viszont megértem, hogy unod az egészet. Én is rohadtul unnám, ha a férjem még az anyja seggében élne. Remélhetőleg hamar meglesz a költözés, aztán nem kell elviselni a másikat, a férjjel viszont mindenképpen elbeszélgetnék, hogy mikor akar már felnőni. Nem kell mindig téged védenie, de nyugodtan lehet önálló véleménye a mamának való pitizésen kívül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!