Idegesít anyósom jelenléte mióta terhes lettem. Csak tőle "beféltem" a gyereket. Más is volt így? Többi lent.

Régebben jóban voltunk, de egyre többször vettem észre rajta mióta az esküvőt pár éve szerveztük, hogy azért irányítani akarna pár dolgot, ami nekem nem tetszett. Nem is hagytam. Amikor terhes lettem bejött a covid és onnan idegesít csak igazán, hiába kértem, hogy figyeljünk a maszkviselésre stb, mindenre helyeselt és telibe lesz*rta amit a terhes menye kér.

Ezek a dolgai idegesítettek fel eddig legjobban:

- megbízhatatlan, mert hol ezt mondja hol azt, letagad dolgokat naponta és van, hogy másokra fogja. Pl egyik unokáját vigyáztunk amikor leesett valahonnan szegénykém, anyósom pedig rám fogta a gyerek anyja előtt, hogy én voltam a hibás, miközben semmi közöm nem volt hozzá + egyszer elment a boltba úgy, hogy a 6 hónapos gyerekét egyedül a házban hagyta aludni a kiságyban.

- 3 napos babát jöttek covid idején, 2 éve meglátogatni és ki akadtak, hogy maszkot vetettünk velük. Azt mondta ő többet akkor nem jön hozzánk.

- 3 napja voltam anyuka amikor közölte velem, hogy azért sír pelusozásnál a gyerekem, mert lassan csinálom...

- pár hetes volt a lányunk amikor erőszakoskodott, hogy hagyjam vele amíg postára megyek. Ezt mondta: "Vigyázok rá, nem fog meghalni."

- állandóan érzelmileg akar hatni a lányomra és idiótaságokat beszél neki vagy rá akarja erőltetni magát. Pl:

*"Azért beteg mami, mert te rosszul eszel."

*"Buta vagy amiért xy-t csináltad."

*"Ha nem játszol velem hazamegyek."

*"Ne menj anyádhoz, hozzám gyere!". Ezt többször is mondta

*"Nem szereted a mamit?"

Egyszerűen ki akar fúrni engem a lányom közeléből amikor ott vagyok és ezzel azt éri el, hogy ösztönösen kb provokálom őt amikor ott van, mert azért sem hagyom vele, amíg kb boltba megyek. Nem bírom elviselni. Megindult felém pár hónaposan a lányom és odaugrott anyósom mérgesen, hogy nehogy felvegyem (ezt mondta is, nem csak éreztette), mert hozzá menjen, a lányomnak is 4x elmondta, hogy a mamihoz menjen.

Ha a házban jön utánam a gyerekem akkor is ott sajnáltatja magát, hogy "Mamit nem is szereted?"

A hab a tortán, hogy közel akarnak költözni hozzánk.

A gyereket senkire nem merem jószívvel rábízni ez egy tény, de bárki jön hozzánk kb én tessékelem be a lányom az ölébe, egyedül anyósom jelenléte kínoz. Azt hittem idővel jobb lesz, de egyre jobban zavar.

Én reagálom túl?