Anyósom miért akar annyira fiú unokát?

Biztos félre fogtok érteni, de azért leszögezem, hogy hülye az anyós, én sem értem ezt az "elsőre azért fiú kéne" beidegződést, én speciel elsőre lányt szeretnék, mindkét testvérem is, és apám is lányunokázna.

DE! Ha már lányunokánál tartunk, az azért tény, hogy fiú gyereknek hajszálnyival nagyobb a valószínűsége, és ezt a hajszálnyi (nem tuti, semmi nem garantált) esélyt pont a nők tudatossága tudja érvényesíteni - itt tizedszázalékokról van szó a 50-50%-hoz képest, de így van. Szóval ahogy undorító, ha valaki annyira középkori, hogy szerinte a nő "hibája", ha lánya születik, de a másik oldalt sem kell ugyanúgy fröcsögve tájékozatlannak nevezni.

Hát nálunk apukám, amikor megtudta, hogy kislányt várunk, mondta egyből, hogy sokkal jobb a lány, nem fogják elvinni háborúba.

Ez 96-ban volt, én pedig a szokásos, ifjonti hevülettel: "Jaaaaj, apuuuuuú, hol élsz te?"

Aztán most meg...:(((

#28

Igen, ez lehetett. (Már meghalt, de gondolok rá mostanában nagyon sokat, azért nem mondott hülyeségeket).

Mielőtt várandós lettem volna mindig úgy beszéltünk a leendő gyerekeinkről hogy kisfiúkként hivatkoztunk rájuk. Valahogy olyan fiús szülőknek éreztük magunkat és más családtagok is ezt mondták.

Aztán amikor kiderült hogy kislányunk lesz akkor a férjem a fejét fogta szégyenében, amiért előtte azt gondolta hogy bármit is számít hogy milyen nemű lesz. Csak az a fontos hogy egészséges legyen, bármennyire is közhelyes ez.

Aztán amikor anyóséknak is bejelentettük hogy kislány lesz apósomnak az volt a reakciója a férjem felé hogy hát akkor jól elb*sztad. Még az utolsó hetekben is vizsgálgatta a pocakomat hogy nincs-e mégis fiús alakja. Akkor már azért kitört belőlem hogy ideje lenne feldolgozni hogy kislány lesz.

Mióta megszületett meg ő "papa szeme fénye", teljesen odavan érte, imádja.

De bennem azért hagyott egy kis tüskét a dolog.

Szóval azért ilyen is van.