Miért van ilyen sok utálatos anyós?

Szoktunk beszélgetni. Nem együtt élünk és nem is az ő pénzéből van a házunk ha erre céloztál.

Most már igazából beszélni is alig merek neki valamiről mert bármit mondok hogy hol voltunk még ha éppen nem is mondja ki, de érezteti hogy neki ott lett volna a helye vagy a program helyett ha ráértünk miért nem hozzá mentünk? Rohadt nehéz így vele. Hiányzik a régi normális kapcsolat.

21.

Nem céloztam semmire, fura, hogy így magadra vetted ezt a ház témát.

Nem értem miért kell elmondani bármit is, ha ilyen kellemetlen utána.

Az én anyósom a számomat sem tudja.

Ja, akkor bocsánat. Egy ideje olvasgatom itt a kérdéseket és mindig előkerül az ominózus "de kinek a háza?" kérdés. Azt hittem arra akartál kilyukadni.

Szeretném vele normálisan tartani a kapcsolatot még nem játszmázni hogy nem merek neki semmit elmondani. Régen nem volt ilyen. Rossz érzés hogy már nem olyan szimpi mint régen. Biztos rosszul esik a férjemnek is hogy már nem rajongok úgy az anyukájáért de basszus, rendesen megdolgozott érte. Kár.

23.

Valószínű, hogy egyébként is egy ragacs és kontrolláló típus, csak nem tűnt fel.

Most, hogy ott a baba akiért te felelsz és önálló kis családotok van, már más megvilagításba helyezi anyóst.

Én sose voltam szimpi anyósnak. Mindig a nagyvárosi lány voltam a szemében. Eléggé szégyenlős, gátlásos lány voltam akkoriban. Engem arra neveltek ne nyúlkáljak semmihez idegen helyen, ne zavarjak senkit, eleve görcsös is voltam. Anyósnak ez úgy jöhetett le hogy én lusta vagyok. Mindig leültem vele beszélgetni, de ha elvonultunk az már rosszul esett neki. 1 hónapban maximum 2 szombatot voltam náluk (vasárnap délelőttig), mert hétköznap suli után nem sok időnk volt találkozni. Nekem nem volt külön szobám.

A saját apámnak kezdett panaszkodni rólam, hogy én miért nem gyomlálok és kapálok a kertjükben, meg fel emelhetném a fakanalat is, lenne teendő a háztartásban. Később megtudtam hogy a páromnak fizetnie kellett a gyakorlati pénzéből minden hétvége előtt, amikor én mentem. Mert olyan sokba voltam nekik anyós szerint. Együtt fürödtem párommal, nem pazaroltam a vizet, és nem ettem soha sokat. Sajnos csak utólag mondta ezt el nekem párom.

Azóta eltelt jó pár év, konkrétan 10. Az ország másik végében élve mondhatom elvagyunk. Bár néha elejt ilyen random apró kedves mondatokat. Mikor terhes voltam elmesélte a látomását, amiben a fia sírt a pici újszülött unokájával, mert én nem éltem túl a szülést... Mondhatom bíztató volt akkor ilyet hallani. Meg ilyen finomságok. Én maradok a hideg, udvarias viszonynál. Sosem sikerült baráti viszonyt kialakítanunk.