Miért ekkora probléma, hogy megtermelek magunknak mindent, amit csak tudok?

Városban élek, kertes házban. Van férjem és gyerekeim. Igyekszem olyan ételt tenni eléjük ami jobb a bolti vackoknál. Csirkét, libát, kacsát tartok. Nem csak a tojasert hanem mert a bolti csikre húst nem tudjuk megenni. Lekvárokat, bedotteket, száraz tésztát készítek, alkalmanként kenyeret sütők. Anyosomék teljesen ki vannak akadva rám, szidnak mint a bokrot, hogy a kertet elcsufitottam a paradicsomokkal és az egyéb haszonnövényekkel mert konyhakertet csináltam a viragoskertből. Szidnak a baromfik miatt, hogy szemetesek és nem éri meg tartani őket. Nyilván én is tudom, hogy drága a kukorica meg a búza de nem eladom hanem megtesszük. Párszor azért kaptam már célzást hogy jó lenne egy két tyúk nekik is konyhakészen de ők inkább megveszik a boltban és nekem is inkább azt kellene ennem nem ilyen hulyesegekkel foglalkoznom. A szép viragoskertben pedig biztos örömömet lelném. Én már nem tudom, hogy mit csináljak, évek óta hallgatom tőlük a hülyeségeket. Hogyan adjam a tudtukra ha se a szép se a csúnya szó nem használ, hogy nekünk így a jó és megnyugtató számunkra hogy mindig van etelunk nem egy kiló husert szaladgálunk minden nap a boltba.