Duuurva anyós problémával állok szemben. Napi szinten gyomor idegem van, és a sírás gyötör. Könyörgöm, valaki segítsen! Mit javasolnátok?

Adott egy szuper szülőpáros, megvan a véleményük mindenről, és csak úgy jó bármi is, ahogyan azt Ők csinálják. Főleg az Anyuka! Ez már önmagában bosszantó, ugyebár. Vettünk egy házat, egy városban lakunk majd, de azért megvan a 1,5-2 km távolság. (Utólag már bánom, nagyon kevésnek gondolom.) A házat hitelből vettük, babavárót is vettünk fel. Anyós és após a házat mindig úgy említik, amióta csak megvettük, hogy az a kisfiuké. Ma megkérdezték, hogy elkísérem-e őket a házhoz, mert elmennek megint megnézni. Ez is nagyon bosszantó... Most ott tartunk, hogy kijelentették, hogy a városban a házunkhoz jár egy kert, nem túl nagy, szokásos városi, és hogy ők azt művelni szeretnék, majd ültetni fognak oda, megengedjük-e? Anyós azért szeretné ennyire szerintetek is, hogy bármikor átjöhessen? Azzal érvelt, hogy kell nekik a termés, mert drágaság lesz a háború miatt... Még nem jelentettem be nekik, hogy babát tervezünk, dolgozunk rajta, de rettegek, hogy mit szólna hozzá, ha terhes lennék. Még folynak a munkálatok, be sem költözünk, majd csak nyáron, de Ők már kitalálták, mit ültetnek a Mi kertünkbe. Férjem persze megengedte nekik. Én utaltam rá, hogy nekünk nincs időnk, energiánk, PÉNZÜNK ezzel foglalkozni, nem fogom locsolgatni, ápolni a termést. Ami nekem meg a férjemnek elég, azt megveszem a boltba, ami 3 perc sétára van a házunktól, a belvárosban. Ők mondták, hogy De nekik is kell a termés, majd ők beültetik a kertet, és adnak nekünk is, letudom majd fagyasztani a zöldségeket. Anyós életében nem főzött fagyasztott zöldségekből. Én sem szeretnék! De olyan földet sem akarok művelni, ami a saját földem, más hasznával, termésével... mondtam nekik, hogy én addigra már "mással" szeretnék foglalkozni, utaltam itt a babára. Jelenleg anyósékkal lakunk, ameddig nem tudunk beköltözni. Sajnos még mindig úgy látom, nem vágták el a köldökzsinórt a férjem és az Anyja között, párom puszilgatja, ölelgeti, mint engem, mert ha nem, anyuka vágja a fejeket, és van, amikor úgy megsértődik, hogy napokig képes nemszólni a Fiához, ha nem az van, amit Ő kitalált. Após kérdezte az anyóst, hogy mit fognak csinálni ebben a nagy házban, ha elköltözünk, erre Anyós kijelentette, hogy örül, mert tudja, hogy haza fog járni a kisfia, nem is igazán költözik el, csak máshol alszik majd. Még jó, hogy nem vagyok még terhes, ezektől már 20x elvetéltem volna. :( Anyós mondta múltkor, mikor próbáltam vele beszélni a problémáimról (arról,hogy introvertáltként nekem nagyon nehéz nyitnom, leülni mosolygós vasárnapi ebédre vele, meg plussz 6 személlyel -ami mindig sültkrumpli rántotthús- (vegetáriánus vagyok), hogy vagy megszokom, vagy megszököm. Szerintetek normális? Még fürdés közben is bejárkálnak beszélgetni egymáshoz... Undorító. Mert Ők családcentrikusak... azok hát!! Akárhányszor takarítok, utána újra takarít. Akárhányszor elpakolok, ismét elpakol. Még azt is nézi, ha a konyhában csinálok valamit, egyből próbál okoskodni. Tudom, bírnom kell, mert csak az Ő házukban lakunk még, de nem bírom már. Megkértem, ne mosson rám, mert 60 fokon mossa a selyem blúzomat is, ami persze tönkre is ment, majd beb*ssza a szárítógépbe is. Erre mit csinál? Összeszedi a ruháim, és mossa. Szépen megkérem valamire, mintha meg sem hallaná. Direkt csinálja, igaz? Férjem szerint túlreagálom, az anyja csak jót akar, ezeket csak beképzelem. Mindig ez van. Félek, rosszabb lesz, ha már az új házban lakunk a Férjemmel. Attól tartok, rámegy a házasságunk. Sajnos a teherbeesés sem fog menni, attól tartok, túl nagy stressz ér napi szinten miattuk (is). Segítsetek kérlek!!!