Duuurva anyós problémával állok szemben. Napi szinten gyomor idegem van, és a sírás gyötör. Könyörgöm, valaki segítsen! Mit javasolnátok?
Sajnálom a helyzetedet. :( A mai világ az extrovertáltaké, egy introvertált szinte "láthatatlan" mindenhol. Az anyódod, gondolom, határozott, erőteljes nő lehet, ezért is vesz semmibe téged, mert csendesebb vagy, akkor elfogadóbb is.
Agyrém, amiket művel egyébként. Azt gondold át, hogy ilyen feszültségben akarod élni a mindennapjaidat? Munka után kettesben lennél a férjeddel, csinosítgatnátok a házatokat stb., az anyós meg érkezik és okoskodik bele mindenbe?!
Én is ilyen voltam, mint te, nekünk a férjemmel mára azt mondhatom, sikerült megoldani a helyzetet, nem kevés beszélgetés, veszekedés árán.
Két dolgot tehetsz szerintem ebben a helyzetben:
1. Elmondod az érzéseidet, gondolataidat a férjednek őszintén, ahogyan ide is leírtad (anyóst nem szidva, csak a tényeket, mik zavarnak). Megbeszélitek.
2. Ha nagyon nem hajlik a változtatásra a férjed (igen ő, és nem az anyja, neked vele semmi dolgod, úgysem lesz annak foganatja, ha neki mondod el a sérelmeidet), ajánld fel neki, hogy akkor ez neked nem fog működni így, bármennyire is szereted őt, állandó feszültségben pedig nem lehet élni (pláne ha babát is terveztek). Visszamész a szüleidhez egy időre, gondolja át a hogyan tovább-ot.
"Ha ők annyira veteményezni akarnak lehet minden városban bérelni egy kis parcellát ahol tudnak egy kis telken veteményezni. Menjenek oda! Nemhogy majd minden nap többször valamilyen ürüggyel oda fog járni a nyakatokra"
Mondjuk, ennyi erővel a kérdezőnek is mondhatta volna az anyósa, hogy ha felnőtteset akár játszani és együttélni a párjával, akkor minden városban lehet lakás bérelni, menjenek oda! Nemhogy minden ürüggyel odaköltözzön a nyakukra, ahogy megtették.
Ezzel nem azt mondom, hogy okés, amit anyós most csinál, de azért durva, hogy ő befogadta a kérdezőt a saját otthonába, gondolom nem húzza le anyagilag (különben nemigen spóroltak volna össze házra), biztos ő is alkalmazkodott, elnézett dolgokat a saját privát szférában, és akkor a kérdező ilyen minden sz*rnak elhordja mégis az anyósát
Azok, akik valóban hasznos hozzászólásokkal, tanácsokkal tiszteltek meg: Szuperek vagytok, igazán köszönöm Nektek!
A válaszom azoknak, akik már-már élősködőnek, hálátlannak neveztek:
A teljes előzménysort bár nem írtam le, egy-két dolgot kiemelnék.
Egyáltalán nincs bennem hálátlanság, sőt. Én mindig alkalmazkodtam, még a legmegalázóbb helyzetekben is! Sokszor megkérdezem Anyóst, segítsek-e, mindig leteremtett, leszidott, hogy én ne segítsek neki semmiben, ő tökéletesen boldogul egyedül. Csak Tőlem nem fogad el segítséget.
Én már réges régen elszerettem volna költözni, nem engedték, hogy albérletbe menjünk!! Így igaz! A párom kérésére költöztem oda, spórolni nem tudtunk semmit, sőt!! Elég sok ideig anyagilag támogatta a szüleit a párom, tehát mindenkinek volt ott pénze, csak nekünk nem a Férjemmel, ahogy írtam, hitelből vettük a házat is. De gondolom ezért nem is szeretnék, ha 100%-ban önálló életet élnénk.
Mi az, hogy nem engedtek elköltözn
Minek játsszátok a felnőttet, ha ilyen szinten a szülők parancsolnak nektek?
38# hiszen még írni sem tud tisztességgel. Amire kvázi büszke külön erre szánt egy monológot.
Kérdező, Neked Nem Tanácsra, Hanem Magyar Nyelvre Tanító Tanárra van Szükséged. Sem Tartalmi, Sem Formai Szempontból Nem Sajátítottad El Tisztességgel az Anyanyelvedet.
(Valamiért mégis magadnak érzed, 38 hozzászólásból elsőként ezt emelted ki. Remélem sikerült nyomot hagynom benned és a főneveket mondaton belül mostantól nem írod nagybetűvel. Nekem ennyi elég.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!