Apósom építi a vidéki házát, amihez mindig a 3 fia segítségét kéri (budapestiek vagyunk). Minden héten ír, hogy ki ér rá segíteni neki. Ha nem a válasz, akkor jön a "szégyelld magad, nekem most kellene" stb. Nyomasztva érzem magunkat. Tanács?

39

Akkor építkezzen 50+-osan munka mellett!

Oké nagy a ház,eladja,kisebbet vesz!

Jó befektetés,igen,tehetős embereknek,akik elmennek nyaralni még felépül a ház.

Csórók,akik a munkaerőt sem tudják/akarják megfizetni,azok használtba költöznek.

Az én idősödő rokonaim panelbe költöznek,nem a gyereküket ugráltatják több 100 km-ről.

Nem mindenkinek vannak ilyen lusta proli gyerekei, vannak olyanok is, akik maguktól segítenek, nem kell kérvényt benyújtani a kis ovis s.ggüknek.

De hát majd kinövöd baba :)

Igen,az proli,aki nem hagyja magát érzelmileg zsarolni,nárcisztikus,fukar,önző vénembernek.

Sajnos sokan felnőttként is megmaradnak gyerek státuszban.

“ Igen,az proli,aki nem hagyja magát érzelmileg zsarolni,nárcisztikus,fukar,önző vénembernek.”

Micsoda téves guglizás, legalább azoknak a szavaknak a jelentését megnézhetnéd, amivel dobálózol.

Ciki, mikor huszon/harmincéves kis panel gyerekek nem képesek felnőni és még mindig nyunyókáznak délután, a munka számukra kötelező jellegű és 8 óra után döglődnek.

Ideje lenne felnőnetek, egy normális család nem ilyen tirpák

#46

A szolgalelkűség nem a felnőttség része.

Kiállni önmagáért már inkább.

Sajnos hiába volt rendszerváltás,sokan még mindig leragadtak a szocializmusban.

Nem akarnak semmiféle szolgáltatásért fizetni.

“Brühühü dolgozni kell és még csak nem is fizetnek érte, óvodás vagyok és gépezni akarok egész nap és azt hiszem magamról, hogy ettől leszek igazi felnőtt és önálló ember”

Mondjuk valószínűleg azért építettem saját házat huszonévesen, mert nem vagyok ilyen gyerekagyú lusta proli, mint ti :)

#49

Egészségedre!

Én sosem akartam kertes házat.

Mint előttem írta valaki,befektetés.

Egy családi házra rengeteget kell költeni.

Nem mindenki a házért akar élni.

Van,akinek van hobbija,munka után.

Lustának nem gondolnám azt,aki panelben lakik,sokat ismerek,aki munka után sportolni jár,programokat szervez a barátaival.

De engem az sem érdekel,ha fekszik,lusta.

A baj azzal van,aki a saját életfelfogását ráakarja másra kényszeríteni!

Ha pedig segítséget kér,fogadja el a nemleges választ is,legyen alázatos!