Budapesten már a múlt század elején is átlagosan egy-két gyermek volt egy családban?

Valószínűleg ha a születésszabályozás opció lett volna, és a gyerekhalálozási arány is kisebb lett volna, akkor régebb se vállaltak volna be 5-10-15 gyereket. Ennek fényében kicsit értelmetlennek tartom a kérdést, mert mindig-mindig sok szempontot vettek figyelembe utód szám kérdéskörben.

Nem jellemző. Egyrészt a polgári családok mellett elég magas volt a munkásság aránya, ami gyermekvállalás szempontjából a falusi mintát követte, de a polgárságra sem volt jellemző a direkt 1-2 gyermek.

Ha megnézed a születési rátát akkor láthatod mennyivel több gyerek született 1900as évek elején és mikortól kezdett el látványosan csappani a gyerekszületési szám. Hozzáteszem a rendszerváltás után 1989től. Emlékszem én 1996ban voltam ált. iskolai végzős és a felsős tanárok szinte sírtak, hogy az alsós elsős osztályok nincsenek, alig jön össze 1 osztályra való, ami azt jelentette alsós tanítókra nem volt annyi szükség és féltek hogy őket is pár év múlva elbocsájtják mert nem kell annyi szaktanár sem majd. 1990es évektől nem volt már mire, hova gyereket vállalni az iskolákat, óvodákat volták össze, zárták be, ez van. Megszűntek a szakszervezetek, nem volt anyavédelem, lakhatási támogatás, semmi nem volt ami a szocializmus ideje alatt volt így a gyerekszületési szám is megcsappant, ennyi a titok. Most a csók, meg a babaváró hitel egy picit lendített a tendencián, de ez is kevés, mert a lakás árak ezzel egyenes arányosan emelkedett, tehát lakhatást megint nem tudják megoldani, így meg nincs mire gyereket vállalni, csak a zsír gazdagoknak. Aki meg albérletbe petézik le az a gyerek szív a legnagyobbat majd.

Amúgy még egy gondolat, a 80as években is 4, 5 gyerek volt szinte az átlag, a század elején 6, 7, 8 és a felett, a dédnagymamámnak 6 testvére volt!

Ez olyan szakkérdés, amire csak ezzel foglalkozó szociológus, népesedéspolitikai szakember tudna válaszolni korrekt módon. Ugyanis sok volt a gyermektelen család (többféle okra visszavezethetően), a magas gyermekhalandóság miatt meg nem mindegy, hogy a megszületett vagy az életben maradt gyerekeket számolják adott időpontban. Az én apai nagyanyám 4 fiút szült, de közülük 3 gyerekkorban meghalt (gyermekbetegségben). Az apám volt a legkésőbb született és ő még ismerte a legfiatalabb bátyját, aki viszont 10-12 évesen meghalt. Apám 83 évet élt.

Hadd legyen már mindenkinek a saját dolga, hogy albérletben nevel gyereket vagy sem. Mi a fene köze van hozzá bárkinek is, pláne ha ki tudja fizetni? Lepetézni... Jézusom, mit képzeltek ti magatokról? Egyáltalán miért érzi magát bárki feljogosítva, hogy ilyenbe beleszóljon? Nektek kell eltartani azokat a gyerekeket? Egyébként sem kötelező élete végéig albérletben maradni az embernek, ha nem akar. De ha mégis úgy hozná a sors, akkor ő ne "petézzen le", mert egyesek szerint ez kicseszés a gyerekkel? Eszem megáll rajtatok. Különben se magatokból induljatok ki. Vannak, akiknek nem probléma kényelmesen fenntartani egy albérletet. (Nem magam miatt vélekedek így, nem albérletben élek. Csak nem bírom ezt a felfogást, hogy csak annak legyen képe szülni, akinek már van saját lakása.)

Elég szánalmas, hogy egy történelmi kérdés alatt is képesek ezt csinálni az emberek...