Közelegnek az ünnepek, várod már a nagy összeülést közös vacsit anyósodékkal?

Hál istennek idén sem megyünk haza karácsonyra. És ez remélem, igyekszem arra törekedni hogy így is maradjon.

Tavaly előtt december 14 körül utaztunk haza és annyira jó volt itthon, kettesben tölteni a karácsonyt, nem pedig az ostoba rohanással 10 helyre.

Én nem várom egyáltalán. Imádom a karácsonyt, díszítést, hangulatot stb stb. És az anyósommal sincs semmi bajom tök normális:). A sógornőm már más téma, na őt nem kedvelem egyáltalán. Egyszerűen csak utálok emberek közt lenni úgy általánosságban, főleg ha többen vannak. A férjemmel jól megvagyunk egymás közt, de egynél több ember nekem már sok. Nem vagyok egy szociálisan aktív típus.

Ettől függetlenül megyünk minden szenteste vacsira, fát díszíteni mert a férjemért ennyit bevállalok.

Hihetetlen mennyi nőnek van baja az anyósával. Férfiakat nem nagyon láttam még panaszkodni.

És hogy a gyereket is tiltják a saját nagyszülőeitől azt sose értettem. Mit tehetnek a gyerekek az anyós-meny viszonyról??

Szívmelengető érzés volt azokat a kommenteket olvasni, ahol szívesen mentek anyóshoz. 🙂

Irigyellek titeket.

Sajnos nálam feszengés van semmi más. Nem veszekedtünk soha, nem is szeretnék, de olyan a hangulat mintha egy időzített bomba mellett ülnénk, aminek nem látjuk az óráját csak a ketyegést halljuk XD

Látom nem csak nálunk van ez az örök dilemma az ünnepek előtt. A férjemre való tekintettel megyek csak.. Idén viszont végre kiszakadt a férjem a manipulatív anyuka és az irigy, állandóan okoskodó húga hálójából. (Hozzá tenném senkije nincs pedig eléggé a korban van már (31) és az a legnagyobb boldogsága ha az anyjáék seggében lehet, 1 évvel ezelőttig ivott meg bulikázott állandóan most meg ő osztogat nekünk életvezetési tanácsokat, holott kiegyensúlyozott, tökéletes házasságban élünk a férjemmel.)

Az anyjáék persze “egyetlen pici kislányom” indokkal mindig velünk állnak szembe. A karácsonyok sem kivételek az okoskodás, mardosás alól.

Talán idén megússzuk.