Jobb vagy rosszabb lett miután anyósodék (vagy a szüleid) közelebb költöztek hozzátok?

Nekem anyám a mindenbe beleszólós. Vagy bólogatok, vagy rászólok. Az utóbbi sok évembe került, mire meg tudtam tenni, de néha muszáj. Utálom a folytonos kioktatást és elég idős is vagyok már hozzá, hogy ne kelljen eltűrnöm. A pillanatnyi türelmemtől függ a reakció.

Anyósom soha semmibe nem szól bele, de a fia nem is engedné.

Nagyon jól érzed kérdező, halgass a füledben a vészharangok fülsiketítő kongására! Nagyon durva amiket leírsz. Ezek az emberek nem segíteni akarnak, hanem gazdatestet keresnek ami értelmet ad a kiüresedett életüknek, ebben semmi szeretet nincs! Ez a gátlástalan nyomulás méreg-esszencia.

Azt is jól érzed, hogy öregebb korukra csicskát keresnek.

Költöztesd a te szüleidet is 10 km-en belül s talán akkor nem leszel annyira kiszolgáltatva ezeknek a bunkóknak (benéz após mindenhová a vendégségben, ez nonszensz, szerintem sokan vagyunk akik úgy vágnánk ki a f.szit, hogy a lába nem éri a földet).

Ezt lehet nevezni női megérzésnek, vagy annak, hogy jó emberismerő vagy.

Higgy nyugodtan magadnak.

Én hányszor jártam meg... Hiperjól ráérzek a dolgokra, emellett (legalábbis úgy gondoltam) meglátom az emberekben a jót. Volt már barátom, akinek volt egy legjobb lány barátja. Jófej volt, bírtam, nem volt vele semmi gond.

Az utána lévő kapcsolatomban is volt egy legjobb lány barát. Vele volt gond. Nem hagyott nyugodni az érzés, hogy valami nincs rendben. Mégis állandóan eltereltem, hogy ú, biztos csak féltékeny vagyok, nincs itt min aggódni. Minden áron a legjobbat akartam feltételezni, nincs abban semmi, ha a legjobb barja egy lány. Fél év után, már állandó rossz álmokból riadtam, még mindig önként voltam vak, biztos csak alaptalan, hülye féltékenység.

Na. Csak kibukott a dolog. Utólag visszagondolva mennyi egyértelmű jel volt, amiket direkt nem vettem észre, mert annyira nem akartam én a béna féltékeny barátnő lenni. Pedig elég lett volna abba belegondolni, hogy az előző kapcsolatomban, nem volt semmi gond a barátnővel. Akkor miért is magam az ostoroztam? Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre, főleg, hogy elnyomva már álmomban is rendszeresen jelentkeztek,.

Happy end a vége, mert végül kapcsoltam, és repült a csaj.

Megfogadtam, hogy nem kételkedem többet magamban.

Anyós jelöltnél is voltak megérzéseim. Bejöttek. Komolyan, két éve pontosan meg tudom mondani, mit hogyan fog mókolni, hogy a kicsi fia azt csinálja, amit ő akar.

Igyekszem azért ember maradni, és nem megmutatni, hogy ki az erősebb, mert tudom, hogy én.

Így észszerű kereteken belül támogatom a barátomat, a szülei kapcsolatában, de eddig akárhányszor elvetette a sulykot, számíthatott ellenállásra. Hogy úgy mondjam, megkapta az üzeneteimet anélkül, hogy bárki más észre vette volna, és anélkül, hogy találkoznom kellett volna vele.

Hallgass a megérzéseidre. Tudod mi fog történni, állj is úgy a dolgokhoz. Magadat ámítod, ha körítesz mellé, "de segítenének", "amúgy jó emberek" stb..

Hidd el, amikor idegileg nem fogod bírni, ezek a "jó" dolgok, nem sokáig fogják megállni a helyüket. A házosságotok is megsínyli, ezeket már most érzed.

Azt nem mondhatod meg nekik, hova költözzenek, de látogatásokat beszabályozhatod. Légy erős, és tarts be a szabályaidat.

Párom anyjának pozitív tulajdonságaival is tisztában vagyok. Azzal is, mit miért tesz, mikor volt neki nehéz és mi. Azzal is tisztában vagyok, hogy minnél közelebb akarja tudni magához a fiát, és hogy milyen eszközökhöz nyúlt eddig, hogy ezt elérje. És nem aszerint kezelem, hogy amúgy emelett egy jó ember, szerető anya. Hanem a tettei alapján.

És védem a kapcsolatunkat. Nem vagyok hajlandó utólag bánni a dolgot, inkább teszek érte most, hogy ne harapódzon el.

Ja, és emellett fullosan őszinte vagyok a párommal. Azt is elmondom neki, ha kicsinyes vagyok és nem tetszik, hogy ott tölti a hétvégét. És hogy ez csak az én bogaram, mert teljesen rendben van, hogy megy, pl.

Most karácsony a következő nagy dobása, ezt tavaly óta tudom. Amikor azt mondta nevetgélve a vedeóhívásban:

"Élvezd ki, mert jövőre a kisfiam már az enyém"

Mekkorát tévedett:)

Ne hagyd magad!

Amit 5-ös ír, az nagyon fontos: "nem azerint kezelem, hogy amúgy egy jó ember, szerető anya. Hanem a tettei alapján."

Én is ugyanezt teszem. A férjem pedig az ellenkezőjére lett nevelve. Az anyja egy szerencsétlen lelki nyomorult, gyerekkorában bántalmazott depressziós ember, aki amúgy okos és mindent megadott a gyerekeinek. Viszont rájuk is telepedett, csimpaszkodik, tőlük vár mindent, szeretetet, anyagi támogatást, a saját életük rovására is, azzal abszolút nem törődik. Na, hát a férjem alapvető hozzáállása nyilván az, hogy az anyja AMÚGY egy szerető anya, aki mindent megadott neki, és akármit is tesz, ez az alap nem változik, és EZÉRT az anyja bármit meg is tehet vele. Én meg fordítva nézem, hiszen nem engem nevelt fel. Azt látom, hogy egy durván érzelmi manipuláló, megkeseredett, rosszindulatú személy, mert ha kizárólag azt nézzük, amit tesz, akkor egy ilyen személyt látunk. De a férjem, aki szintén szenved az anyjától, ilyenkor egyből jön azzal, hogy de amúgy az anyukája milyen kedves, szeretetteli ember, csak sokat bántották stb... eljutottam oda, hogy már nem érdekel, én semmi kedveset, szeretettelit nem látok benne, én egy mérgező öregasszonyt látok, aki senkire és semmire nincs tekintettel, és közben ártatlanul pillog, hogy de hát ennyit csak megtehet egy ember az anyukájáért, az a legerősebb kötelék az életben... hányok már ettől, és nem érdekel. Na, szóval ez egy fontos különbség. Nem a duma a lényeg, hogy ilyen meg olyan jó ember stb. Hanem a tettei, az a lényeg. Mert ha azokkal árt neked, akkor kitörölheted vele, hogy "de amúgy jó ember". És nem is kell vele foglalkoznod. Én is leszarom ezt a dumát már.