Jobb vagy rosszabb lett miután anyósodék (vagy a szüleid) közelebb költöztek hozzátok?
Nálunk anyósékkal a távolság évek óta 1 óra 15 perc. (A szüleimmel is pont ennyi.)Ez így pont jó most, viszont ők és a férjem azt szeretnék, ha közelebb költöznének hozzánk úgy kb 10 km-nyire.
Nekik a közelben mi lennénk az egyetlen ismerőseik, félnék, hogy ez túl gyakori látogatásokat eredményezne. Úgy érezném megszűnne a privátszféránk. (Anyósom a mai napig képes számon kérni a férjem, ha szórakozni megy. Hiába, hogy ez évente kb 1 vagy 2 alkalom...)
Van egy 1 éves babánk, a férjem különösen ezért akarná a költözésüket, hogy rájuk sózhassa a gyereket. Én nem bízom bennük ilyen téren. Senkire nem passzolom amúgy sem a babát. Persze amikor kezdődik az ovi, nekem meg a munka biztosan jól jönne a segítség, de addig már az idegrendszerem kikészülne. Anyósomnak amit az unokái anyja kér az egyik fülén be, a másikon ki. Ki is jelentette, hogy nála a gyerekek azt csinálnak amit akarnak. Emellett elég erőszakos is, rá akarja az akaratát erőltetni a gyerekekre, manipulálja őket, hogy elérje a célját (pl a nagyobb unokáján keresztül hivatta meg magát nálunk aludni stb). A picink elég anyás volt egy ideig, ő mégis kb 20000x mondta neki, hogy "Gyere már a mamához!"..., lelkileg próbálja kierőszakolni a dolgokat a gyerekektől, pl "ha nem játszunk, nem jövök többet hozzád"... Amikor nálunk vannak és jönne hozzám, az anyjához a kicsi, akkor anyós kiakad, hogy "Ne anyádhoz menjél már!", nekem meg beszól, hogy most ne fogjam már őt... Na már a felidézésétől is jéggé fagyott a kezem a stressztől. Apósom csendesen játszik a gyerekekkel, nem erőszakoskodik, ő csak rendezkedik, pakol, mindenhová benéz... Ezt úgy értem, hogy a mi otthonunkban (anyagilag van hozzá köze, de mi élünk itt, a főbérlőnek sincs joga az albérlők holmijai között kutatni).
Egyébként nem rossz emberek, sokat köszönhetünk nekik.
Mindenkinek van rossz szokása. Nekem is, bőven. Viszont ezek a szokások 1 órás távolságnál és 1-2 havonta való találkozásnál egészen tűrhetőek, viszont heti, esetleg több találkozás félnék megviselné a kapcsolatunkat.
Nektek milyen lett a kapcsolatotok a párod szüleivel vagy a saját szüleiddel miután közelebb költöztek?
Főleg azok a helyzetek érdekelnének ahol már gyerek is van.
Köszönöm!
Nem lenne egyszerűbb leülni velük és KOMMUNIKÁLNI?
Szabályokat kell lefektetni mindkét fél részéről és ennyi.
Pl. Ha a mi házunkban vagytok, tartsátok tiszteletben a gyereknevelésünket.
Nincs megbeszelés nélküli érkezés.
stbstb.
Egyébként abban igaza van az anyósodnak, hogy a köldökzsinórt legalább addig "elvághatnád", amíg ők havonta 1x pár órát unokáznának.
Apósoméknak két gyereke van, a férjem és a húga. Mi már külön élünk az unokákkal, a húga is elköltözött több száz kilométerre. Egyszer apósék feldobták az ötletet, hogy eladják a kiürült nagy házat és vesznek egy kisebbet a közelünkben. Kertészkednek, élvezik a nyugdíjat és sokat unokáznak. Ez az ő olvasatában azt jelenti, hogy vesz egy felújítandó házat, amihez 2 naponta minimum odarángatja a fiát segíteni és aztán minden másban is rá támaszkodik. Az unokát pedig random időpontban, bejelentés nélküli céllal, kiszámíthatatlan ideig kívánják látni. Erre egyetértésben a férjemmel közöltük, hogy szép helyen lakunk, érthető, ha ide akarnának költözni, de az is biztos, hogy ez a mi életvitelünkben semmit nem változtat. Pontosan ugyanannyit fogják látni az unokát, mint most, mi osztjuk be az időnket.
Eltelt azóta sok idő és nem jött fel újra a téma, de most sem örülnék nekik a közelben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!