Anyósékkal élni , mert muszáj, milyen lesz? Pozitívumok?

Kisvárosban élek Békés megyében. Hidd el, tapasztalatból mondom, hogy ha a Kádár kockák elkelnek a településen, de a tiétek nem, akkor túl van árazva.

Más:

Laktunk anyámmal 10 hónapot (45 év után költözött el apámtól, persze válásról, vagyonmegosztásról hallani sem akarnak), ő jött hozzánk, és hiába a nagy ház, hiába van elég szoba, nappali, két fürdőszoba, az együttélés nehéz. Jó kapcsolatunk volt, és van is, de pezsgőt bontottunk, amikor elköltözött, és nem kezdeném újra.

Gondold végig, ha bejön újra a kijárási korlátozás, vagy a home office, ha nem mehettek sehová, mert újra bezár étterem, mozi, stb, akkor is bírni fogjátok?

Más: jól értelmezem az utolsó hozzászólásaid egyikét? Nemcsak szülő, de nagyszülő is ott él? Három generáció?

Ha már éltetek külön albérletben a pároddal, nehéz lesz megszokni. Nem lesz magán életetek.

Mindig hallani fogják, miről beszélgettek, nem lesztek soha kettesben. Ez tönkreteszi a kapcsolatotokat.

Rosszabb helyzetben te leszel, mert szakítás esetén neked kell menni.

Én is csak azt javaslom, hogy tegyél félre magadnak pénzt, minden eshetőségre. Fizesd a rád eső részt a rezsiben, meg amit megeszel,a többit tedd félre. Ott csak egy megtűrt személy leszel.

Miért muszáj?

Amúgy mi is laktunk anyósnál, nem muszájból igazából, hanem mert a férjem túl kényelmes volt, anyósom kihasználta anyagilag fiát na meg nem akarta nehogy "elszedjem tőle", én meg hülye voltam és bele mentem a férjem kedvéért... Talán féltem, bizonytalan voltam magamba hogy netán ha nemet mondok, fontosabb lesz neki a saját kényelme. Szóval hülye voltam. Tudtam, hogy olyan helyre megyek ahol igazából nem szeretnek, de nem gondoltam hogy ennyire nem. Rémes 2 év volt, tönkre mentem idegileg és nem maga az együtt lakás volt a baj, hanem ahogy ők hozzám álltak mint ember, mint a fia/testvére párja...

Olvastam amúgy pozitív sztorikat. Az enyém nem az. De mindentől függetlenül jobb külön azért, ha jó a viszony ha nem. Mert mindenkinek megvan a saját szokása, "rigolyája". Én nem szeretnék ha nem élet halál

szülőkhöz visszamenni és alkalmazkodni senkihez már. Akkor is úgy voltam és mivel csakis én mehettem nyilván, kerestem is az albérletet mert nem éreztem jól magam. Boldog voltam amikor végre saját lábamra álltam az albérletben.