Mit tegyek, ha nem ízlik a főztje?

Nekem is van olyan kaja, amit egyszerűen nem tudok megenni, ha anyósom csinálja, annyira furán főzi. És nem azért, mert nem szeretem anyósom, a legjobb anyós, akit csak kívánni lehet, de a gasztronómiai dolgaink két külön világ. Volt, h szüleim is ettek náluk, ők is nehezen gyűrték le az adott kaját. Férjem nem tudja mege ni a sóskát, ahogy mi csináljuk otthon. Én imádom, ő rosszul lett tőle. Szóval van ilyen.

Nem tudom, mi lenne a megoldás, ha meg lehet mondani sértődés nélkül, én mondanám, h x kaját nem tudod úgy megenni és kész. Ha nem, akkor tényleg főzz te, ha olyan.

Van egy megállapodásunk a férjemmel: mindenki intézi a saját családját. Ha ilyen helyzetben lennék, megbeszélném ezt a férjemmel, aki úgy mondaná el az anyjának, hogy közben nem hoz engem kényelmetlen helyzetbe, szóval úgy tenne, mintha ezzel neki lenne problémája, nem nekem. Hogy miért? Mert ő mindig a gyereke lesz, hiába ellenkezik vele, nem fogja az anyja megutálni érte, rám viszont megsértődhetne, ami a hosszú évek alatt komoly problémává nőheti ki magát.

Ugyanez fordítva is igaz, ha férjemnek van gondja a szüleimmel, mindig úgy intézem, hogy rá még csak véletlenül se tudjanak haragudni, de a probléma is meg legyen beszélve.

Egyszerűen kérje meg a férjed pár főzésbeli változtatásra, mert ő (nem te) xy okból máshogyan szeretné enni. Írták itt páran az őszinteséget, amivel egyet tudok érteni, de az a baj, hogy az őszinteséget ritkán szokták szeretni az emberek; van, aki túl tud lépni a negatív kritikán és fejlődik tőle, és van (a többség), aki besértődik és nem tanul belőle semmit, csak a kapcsolat fut zátonyra miatta.

Dettó.

Anyósom nem főz valami tisztán. Azon a vágódeszkán, amin a húst kloffolta, azon simán feldarabolja a salátába a zöldséget. Ilyesmi.

Nem bírok ott enni.

De a legrosszabb az, hogy tukmálja ránk nagy ételhordóval, hogy hozzuk el, itthon meg azzal a lendülettel öntjük ki. Ha azt mondjuk, hogy nem kell, van otthon főtt kaja, stb, akkor megy a sértődés.

Az étkészlet se tiszta.

Öregségére lett ilyen.

Én nagyon is megértem a kérdezőt.

"...megbeszélném ezt a férjemmel, aki úgy mondaná el az anyjának, hogy közben nem hoz engem kényelmetlen helyzetbe, szóval úgy tenne, mintha ezzel neki lenne problémája, nem nekem. "

Hja, csak itt azért esélyes, hogy a férőnek ízlenek ezek az etelek, hiszen ő ebben nőtt fel. Érdeke s lenne, ha az eddig imádott akármit mától hirtelen enm szeretné