Leendő anyósom megharagudott rám, és most nagyon fagyosan viselkedik. Tegyek valamit?

Ne kérj bocsánatot, teljesen igazad van.

Még most húzd meg a határokat - akr sértődés árán is -, később nem lesz lehetőséged.

A párod mit szólt ehhez?

Amúgy te még jó vagy, mi most voltunk páromnál, és kiderült, hogy anyja egyáltalán nem akarja, hogy összházasodjunk (pedig még el sem jegyzett, pl.). Persze ezt nem nekünk mondja - ellenbe, folyton jópofizik -, hanem az öccsével beszélgettem, és ő bökte ki irtó kínban (mert a ksisrác bír engem).

Férjhez menni /összeköltözni valakivel/ annyit jelent: "Örökbefogadni egy felnőtt férfit, akiről az anyja már nem akar gondoskodni."

Innen kezdve persze drága mama azt várja leendő asszonykától, amit ő is megtenne kicsi fiáért. Hát ezért nehéz az anyósokkal.

Jól csináltad, húzd csak meg a határokat, majd megszokja. Ha nem, akkor meg megtanul hallgatni.

Hozzáteszem nem minden rossz amit az anyósok javasolnak, tehát meghallgatni meg kell őket, de az esetek nagy részében el kell felejteni a hallottakat a békesség kedvéért.

Szerintem itt párodnak kéne a sarkára állnia.

Ezt írtad: "a párom otthon volt a hétvégén, és konkrétan kivallatták a takarítási helyzetről".

Ezt azonnal vissza kellett volna utasítania! Kerek-perec megmondania, hogy anyjának semmi köze hozzá! Ha ő belemegy egy ilyen játszmába, akkor mindig te leszel a boxzsák, akit pofozhat a párod anyja! Beszélgess erről a pároddal!

Teljesen megértelek.

A rossz hír, hogy hiába kérsz bocsánatot a párod édesanyjától, akár a fejed tetején is állhatsz, amíg a barátod nem áll ki teljes vállszélességben a kapcsolatotokért. Ezért első körben a barátoddal beszélj nyugodtan, higgadtan, hogy támogatnia kell.

Ha ez megtörtént, és ő is hajlandó a mamával "szemben" kiállni - ami nagyon nehéz, mert úgy veszem ki, hogy ez lenne az anyuciról való leválási folyamata is egyben -, akkor van esélyed arra, hogy bocsánat a kifejezésért, de "emberszámba" vegyen az édesanya is Téged. Akkor szintén nyugodtan, higgadtan bocsánatot kérhetsz, hogy nagyon feszült helyzetben kapott el azzal kapcsolatban, hogy Neked mit kellene tenned a kisfiával. Így utólag, a kommunikációs stíluson változtatnál, de a lényegi mondanivalón nem...

Ezek után hagyj még magatoknak néhány hónapot, mert ritka az, hogy egy édesanya azonnal megérti a helyzetet. Neki a pici fia mindenek előtt van és lesz mindig, sajnos. Ez nem a Te hibád, ezt ne felejtsd!

Ne tegyél semmit. Mégis miért kéne?

Menjen a fenébe, tényleg semmi köze hozzá, te csak felvilágosítottad. A szomszédtól is elvárja, hogyha belepofázik az életébe, az pedig mondja, hogy nem az ő dolga, akkor térdencsússzon utána? Gondolom nem. Hát ne várja el tőle sem, ugyanolyan felnőtt ember vagy te is, ne kezeljen úgy, mint valami alárendeltet, akinek akkor is bocsánatot kell kérni, ha igaza van.