Mit tegyünk hogy az együttélés zökkenőmentes legyen ?

"Ezt nem értik meg itt, hogy nem is lenne indokolt az otthon, mert nem fekvőbeteg vagy demens."

Csak szólok, az idősek otthona időseknek van. Nem betegeknek. Betegeknek ápolási otthon van. A kettő nem ugyanaz.

51-es, így van (most vagyunk benne sajnos az ügyintézésben idős, gyermektelen nagynénim miatt.)

Persze le kellett pontozni akkor is, ha teljesen értelmes dolgot írt.

#51: De ahhoz az kell, hogy az idős ember be akarjon költözni az otthonba. Én is ismerek olyat, aki önmaga döntött így, full egészségesen, önálló apartmanja van az otthonban.

De itt az anyuka meg nem akar otthonba menni. És itt a pont.

Egyébként is, a kérdező nem ebben kért tanácsot. Hozott egy döntést a férjével. Csak azt akarja tudni, hogyan lehet ezt zökkenőmentessé tenni.

Kérdező, attól, hogy te egyszerű vagy, mint a faék, attól még 51-es teljesen jól írta.

Ő tényt közölt. Tehát az ágyhoz kötött, vagy demens betegeknek van az ápolási otthon, mert tudod, így hívják az intézményt, akkor is, ha te még nem hallottál erről.

Az idősotthon pedig az időseknek van (nem ágyhoz kötött, nem demens).

Legalább ne keverd a kettőt.

Nem lesz zökkenő mentes. Nem mondom, hogy nincs ilyen, az elején volt itt egy válaszoló, akinek sikerült, de hidd el, az ritka kivétel. Lehet, hogy ti is ritka kivétel lesztek, reménykedni lehet benne.

Nekem viszont nem teljesen tiszta, hogy te tényleg úgy képzelted el az életedet, hogy ezentúl otthon ülsz és gondozod a mamát? És ez neked jó lesz? Elég lesz? Mert ha igen, hát vágj bele.

De mondok én neked valamit. Mi az én édesanyámmal laktunk együtt. Egy darabig. Ő is egyedül nevelt engem, apám meghalt gyerekkoromban. És nála jobb anyát elképzelni sem tudok. Nem kellett gondozni, dolgozott. Mind dolgoztunk. Ráadásul a férjemet is szerette, és az is őt.

Három hónapig működött. Három hónap után már senki sem beszélt senkivel. Egymás agyára mentünk. Más volt az életritmusunk, ő korán kelt, zavart minket, mi későn feküdtünk, zavartuk őt. Összevesztünk azon, hogy mi legyen az ebéd, hogy milyen virágot ültessünk az udvarra, hogy milyen színű szőnyeg legyen a nappaliban, hogy a hűtő hány fokon álljon. Sok apró baromság, de megmérgezte az életünket.

Ha akkor nem váltunk, meggyőződésem, hogy ráment volna a házasságunk, és az anya-lánya kapcsolat is. Pedig senki sem volt hibás, és mind rendes emberek vagyunk.

De ha napi 10 órát vagy távol, miért kellene neki arra a 10 órára ápoló?

Nem tud egyedül vécézni? Nem tudja egyedül megmelegíteni az ételét? Nem tud kimenni a konyhába?

Napi 10 órára sem lehet egyedül hagyni?

58-as, szerintem ne strapáld magad, többen írták itt, a kérdező sötét, mint az éjszaka.

Na én léptem.