Mit tegyünk hogy az együttélés zökkenőmentes legyen ?

Na jó, akkor én válaszolok az eredeti kérdésre is :)

Biztos, hogy fog kelleni alkalmazkodókészség és sok-sok türelem. De ha nem eleve úgy indulsz neki, hogy "jaj, rámlőcsölik a vénasszonyt", hanem hogy ez kölcsönösen win-win szituáció: neki van segítsége, nem lesz egyedül és maradhat holtáig a megszokott helyen, nektek nem kell albérletet fizetni (még ha a rezsi nyilván magasabb is egy házban), több a hely, és a gyerek többgenerációs családban nőhet fel.

Mi 10 év külön-lét után költöztünk össze egy közös kertes házba anyósomékkal és a dédivel, két gyerekem volt, útban a harmadik. Külön-külön sosem tudtunk volna hitel nélkül kertes családi házba költözni. Mondjuk itt a két szint két különálló lakás volt, tehát éppen be tudtuk volna magunkra zárni az előszobaajtót és külön konyhán voltunk, de közös volt a kert, a pince, műhely stb.

Teljesen jól működött. Nekem ott volt három gyerek mellett a "beépített" 3 főnyi bébiszitter, apósom elbogarászott a kertben, a dédinek szerintem vagy 10 évet hozzátett az élettartamához, hogy a három gyerek állandóan ott sertepertélt körülötte. Egy csomó háztartási eszközt közösen vettünk és használtunk, a mosógéptől a fúrón át a vizes porszívóig. Viszont így ők is kertesbe jöhettek, vittük őket autóval bevásárolni, orvoshoz, ha anyósnak épp nem volt érkezése nagy melegben főzni, akkor főztem én stb.

Voltak feszkók, nehezebb helyzetek, durcizások? Voltak hát. De mivel alapvetően szerettük egymást, mindig meg tudtuk oldani. Szerintem egyébként - bár nagyon szeretem anyámat - a saját szüleimmel sokkal több feszültség lett volna, anyósékkal könnyebben rá tudtam legyinteni dolgokra.

Szóval szerintem alapvetően elhatározás és beállítottság kérdése, és nagyon jó tud lenni egy ilyen együttműködés, ha az előnyökre koncentrálsz, és nem a hátrányokra.

Bocsánat, Kérdező, hogy először nem a kérdésedre válaszolok, csak…

Na, szóval itt van egy link az ápolási díjra való jogosultságokról 2021-ből. Mert mindenki okoskodik, lehet az élettárs is, aki kapja az ápolási díjat, kicsit lejjebb kell tekerni.

[link]

A kérelmet azért próbáljátok meg beadni, függetlenül attól, hogy milyen fizikai állapotban van a néni. Mit veszthettek vele? Maximum elutasítják. Aki itt írta, próbálj meg keresni valami otthonról végezhető munkát, annak igaza van. Vagy akár egy egyéni vállalkozóit kiváltani, -vagy akár az őstermelői igazolványt, ha akkora a kert, abból is lehet élni- és mondjuk a Meskára vagy más hasonló oldalra készíteni valamilyen kézműves tárgyakat. Esetleg nézz körül a neten, hogy milyen otthoni munkavégzési lehetőségek vannak, és ehhez milyen dokumentumok szükségesek. Talán a helyi önkormányzatnál tudnak neked ebben segíteni, vagy beutazol a közeli városba, és ott a NAV kirendeltségen adnak tanácsot.

Akik pedig annyira erőltetik az otthont, azoknak elmondanám, hogy

1. Az apám lebénult 3 éves koromban, deréktól lefelé, és anyám 8 évig ápolta otthon, délelőtt ő volt vele, délután pedig (mivel délutántól dolgozott), amíg kicsi voltam a nagynéném és én. Szóba sem jöhetett semmiféle otthon.

2. Ez a nagynéném később megbetegedett és egy darabig nálunk lakott, de aztán rájött, hogy amíg a gyerekek iskolában, én pedig munkában vagyok, ő fél otthon egyedül, meg nem is nagyon tudott akkor már menni, ő kérte az otthont. Hát.... másfél évig munka után naponta jártam hozzá, elhihetitek, hogy nem egy luxusszálló, és akkor még finoman fogalmaztam, plusz olyan sztárgázsit kellett fizetni, hogy ihaj.

És azt nem értem, hogy egyesek honnan veszik a jogot, hogy ilyen gyalázatos hangnemben beszéljenek a kérdezővel? Tényleg nagy türelme van, hogy igen illedelmesen válaszolgat. Feltett egy kérdést, és páran válaszoltak normálisan rá, a többi meg szapulja. Mit nem lehet azon megérteni, hogy mindhárman úgy döntöttek, hogy a mama nem megy otthonba és nem fognak ápolónőt fizetni? Vannak élethelyzetek, amikor a nehezebb út a helyes.

Az eredeti kérdésre én is csak azt tudom írni, hogy türelem kell, mint minden idős emberhez általában, és megfelelő kommunikáció.

Egyáltalán nem úgy veszem ki a kérdező válaszaiból, hogy valami "sárkány" lenne a párja édesanyja.

Azt írta az elején, hogy szereti.

Ez a megoldás mindkettőtöknek előnyös lesz. Az valószínű, hogy alkalmazkodni kell majd egymáshoz, de szerintem ez menni fog idővel. És bár nem lehet tudni, mennyi idős a néni, nyilván nem örök életre szól.

Elképzelhető, hogy akadnak majd kisebb-nagyobb zökkenők, de azért a néni is be fogja látni, hogy jobb mindenkinek, ha megegyezésre tudtokjutni.

De azt is el tudom képzelni, hogy teljesen normálisan fogtok együtt élni, mert azért, aki idős, az nem hülye, meg rosszindulatú, és igenis sokat lehet tanulni egy idős embertől, ha nyitott rá valaki.

Sőt, ha időnként megkéred, hogy meséljen a fiatalkoráról, vagy pl. hogy egy-egy ételt ő hogy főz, lehet, hogy még hasznosnak is fogja magát érezni.

Szóval, ha azt látja / érzi a néni, hogy nem úgy kezeled, mint egy „gonosz vénasszonyt”, akkor biztosan örömmel fog mesélni, meg örülni fog annak, hogy nincs egyedül.

Én semmilyen hangnemben nem válaszolgattam eddig a kérdezőnek, de én meg ezeket az ájtatos terézanya hozzászólásokat nem értem.

A kérdező nem akar dolgozni, nem arról van szó, hogy ő áldozatot hoz a borsodi zsákfaluba költözéssel, pedig csak szeretné betenni egy házba a fenekét és soha többet nem dolgozni, a mi adónkból és a férje egyszál fizetéséből negyedikként élni. Annak sincs semmi nyoma hogy az anyósát egyáltalán kedvelné, ő csak egy eszköz a fényes jövőhöz. Akinek ez oké, lelke rajta. A válaszolók többségének hálisten nem az.

Kérdezőt nem érdekli a gyerek jövője - inkább járjon egy indián hangulatú iskolába, minthogy városban éljen - , nem érdekli a saját jövője sem (nyugdíj, tb), csak a lehetőséget látja hogy neki eztán nem kell dolgozni, és mindenféle mondvacsinált ürüggyel már lesi hogy miképpen lóghat az állam csecsén, élhet a dolgozó emberek adójából.

Csak meg kell nézni, összevissza írja a butaságokat, ahogy próbálja magyarázni a mundért, a ház egyszer a világ végén van és értéktelen, máskor egy város mellett, suli karnyújtásnyira, a néni korának megfelelően gyenge vagy éppen súlyos állapotban van, akit ápolni kell; kérdezőnek két szakmája van de százezernél többet nem tud keresni, ésatöbbi.

Ne tegyünk már úgy, mintha a gyakorin a gázos kérdezők ne kapnák meg a magukét, elég csak a legendás húsos-csontosra gondolni, ott se jöttek garmadával a jótétlelkek, hogy mit csináljon a fagyasztóval.

Na pontozgass, látom, ha már semmi más, legalább az nagyon megy! :)

Na, az ilyen agytröszt hozzászólókról nyílnak az anyósos kérdések. :D

Tényleg gáz ez a proli stílus, akkor is ha furának, vagy munkakerülőnek látják a kérdezőt.

Amúgy FB-on mikor rákattint az ember az ilyen gyíkokra, akkor az jut az eszébe, hogy inkább a saját építésére, szépítésére hasznosítaná, az ócsárlás energiáját.

És igen, én már adtam adekvát választ a kérdezőnek.

106-os, akinek nem inge, ne vegye magára.

És mivel a kérdező többször is leírta, hogy sem a néni, sem a párja sem ő nem akarja, hogy otthonba menjen a néni, így nagyon nem kellene erőltetni.

Ha figyelmesen olvasod a válaszom, akkor talán láthatod, hogy ajánlottam pár ötletet, amit tudna még csinálni otthon, sőt, ha érdekli van még további lehetőség is, csak ezzel nem akartam untatni itt a "nagyérdeműt"

Nem gondolnám, hogy Teréz anya lennék, ha ismernél, eszedbe sem jutna így nevezni. A magam részéről az állatokat és a növényeket jobban kedvelem, mint az embereket, de azért mikor azt látom, hogy tök idegenek nekiesnek valakinek, akkor csak kinyílik a bicska a zsebemben.

Aki ajánlgatta az otthont, az tudja miről beszél? Nem az USA-ban játszódó csilivili idősek otthonait kell elképzelni ám.

Az indián hangulatú iskolát kissé sértőnek gondolom, de nehogy azt hidd, hogy aki ott tanul, nem mehet majd esetleg egy középiskolába és talán még főiskolába vagy egyetemre is. Abba sem halt még bele egy gyerek sem, hogy be kell buszozni a középiskolába. Vagy adott esetben az általánosba. Hidd el, sokan élnek így vidéken.

Ezt a húsos csontos dolgot nem igazán ismerem, egyszer valaki küldött nekem belőle valami kivonatot, szóval ezzel kapcsolatban nem tudok neked válaszolni.

Ami a pontozást illeti, nem nagyon pontoztam le kb. senkit, kivéve talán két olyan hozzászólót, ahol már igen szemét stílusban beszélnek a kérdezővel. Megnyugodhatsz, téged sem foglak lepontozni, sőt, ha akarod, mintegy megköszönve a megtisztelő Teréz anya -igen, így kell írni helyesen- minősítést, nyomok neked egy zöld pöttyöt.

Igaz is, 106-os, azt lehagytam, hogy mit értesz ezalatt:

"látom, ha már semmi más, legalább az nagyon megy!"

Itt főleg a "semmi más" érdekelne, mert nagyjából annyit tudsz rólam, hogy vakvarnyúcska a nikkem, és a gyakorira járok. Meg még azt, amit a hozzászólásomban megemlítettem.

És mivel normális hangnemben írtam a kérdezőnek is, és neked is, azt gondolom, ezt visszafelé is elvárhatom.