Most én ezzel tényleg olyan drága dolgot mondtam?

Tiszta anyósom!

Ő úgy csinálta hogy: nagyon szeretnék nektek segíteni, de sajnos nem tudok!

Olyan 5 évig tuti mondogatta... Aztán egyszer csak adott 50 ezret. Nem ájultam el tőle. Másik gyerekére több száz ezert költött. Férjemtől szedett be rezsire, másik gyerekétől nem pedig az is dolgozott. Szóval engem nem hatott meg.

Nekem nem is kell amúgy semmi tőlük. Mondtam neki mindig, hogy nem rakunk mi tehert senkire! Mi össze keressük magunkra! Hogy vegye má magát észre is... ha akar adni adjon. De ne úgy hogy megsajnáljam érte hogy nekünk adja a neeehezeeen összespórolt pénzét! Miközben amire akar pont van!

Igen, tényleg nehéz elképzelni, hogyan is zajlik ez.

anyósék: gyertek ét ebédre vasárnap!

ti: köszönjük, ott leszünk!

vasárnap délben, az asztalon 3 db zsíros kenyérrel

anyós: Hát, gyerekek, sajnos most csak ennyi jutott, minden pénzt elvittek a számlák,de sebaj ,lássunk neki..

Hát ez az, utolsó, úgy néz ki ezt már sosem tudjuk meg....

Mi pl együtt élünk anyóssal. Ha ő vendégeket hiv, akkor valami nagyon egyszerű etelt készít, abból is épp annyit, amennyi épp elég, kétszer már nem tudsz szedni. Ez a szokása, majd 80 éves, már nem fog megváltozni. Ha én hívok vendegeket, akkor valami különlegeset készítek, abból is jó sokat, pláne ha tudom hohy az a személy, akit meghívtam örül neki, ha csomagolok neki belőle. Vagy pl anyós vesz annyi szelet süteményt, ahányan jönnek, én sütök minimum két különböző tortat , hogy legyen választék. A vendégeink tisztában vannak vele, ki hívta meg őket és mire számíthatnak. Sosem volt belőle probléma.