Most én ezzel tényleg olyan drága dolgot mondtam?

Leszogeznem, hogy sosem vártam el anyagi támogatást ellenben lelki támogatással. Amit amúgy sosem kaptam meg anyosoméktól. Nem állnak rosszul, mindenki dolgozik náluk. A család nettó keresete szerintem van havonta fél millió. Szóval nem éheznek. Mikor odamegyunk mi (2 vagy 3 havonta egy ebédre....) valahogy sosincs pénz kajára... Pedig nem isznak, nem dohányoznak, nincs semmi káros szenvedeljuk. Eddig oké. Persze. De mikor ok jönnek páromnak meg nekem egy ebéd üti a tízezrest. Ilyen leves olyan hús amolyan süti. Az esküvőnkre pl nem kaptunk semmit. Ez még mindig nem érdekelt. Aztán mondta anyosom meg az elején, hogy mi az ami nekünk nincs és nagyon szeretnénk na majd ők megveszik nekünk. Tekintsük ajándéknak. Párommal beszéltünk, meg nem volt vasalónk, meg deszkánk hát kérjünk azt. Majd ezt követően anyósom felhivta sírva a páromat, hogy én mit képzelek magamról, hogy merek én ilyen drága dolgot kérni (nem is a dragakat néztük ki. Ami működik.) úgy hogy megvettuk magunknak a cuccokat és még én éreztem magam rosszul.