Most én ezzel tényleg olyan drága dolgot mondtam?

Zsugoriak és kész. Nálam egy pohár vizet nem kapnának.

Legyen nálatok rántott leves és grízes tészta, amikor ők jönnek. A magyarázat annyi, hogy nincs többre pénz, ezt viszont szívesen megosztjuk.

Ezekszerint a többség azért ajándékoz, hogy kibaxon a másikkal, és azért hívja meg, hogy xarul erezze magát?

10 - ha állandóan egyoldaló a dolog, akkor hamar melege lesz az embernek a jófejeskedésből. Szerintem is csak annyit kell beleölni ebbe a kapcsolattartásba, amennyit kapnak.

Értem.... Nos, én nem így gondolkodom. Nekem örömet okoz az ajándékozás. Nem kell hogy a másik viszonozza. Azért adok, mert nekem jól esik. Azért latok valakit vendégül, mert nekem örömet okoz. Nem varok érte viszonzást.

Amikor az egyik fél folyamatosan tesz a kapcsolatba, a másik meg nem, akkor felmerül, hogy a másik oldalon a szeretet és a törődés is hiányzik, ilyenkor nem érdemes fölöslegesen megfeszülni. Ha pl. egy tényleg nyomorgó kisnyugdíjas nagymamáról lenne szó, aki viszont szeretettel, támogatással viszonozza, amit kap, fel sem merülne, hogy bármit is elvárna tőle az a családtag, aki meghívja, aki ajándékot ad neki. De amikor a dolog eljut egy olyan pontra, hogy te mindig figyelmes vagy, a másik pedig még egy telefonhívást sem ejt meg, amikor neked van születésnapod, meg többször meghívod, megvendégeled, majd amikor ők hívnak meg, akkor szemrebbenés nélkül megkérdezik, hogy mit hoztál, mert nem tud mivel megkínálni, esetleg csak kávéval, akkor azért úgy érzed, hogy a másiknak egy cseppet sem vagy fontos. Amit itt leírtam, valós, vannak ilyen emberek, akik jó anyagi körülmények ellenére kifejezetten sajnálnak legbelsőbb családtagtól egy szelet süteményt is, miközben gátlástalanul mindent elfogadnak, sőt követelőznek is. Kérdező, megértelek, mert sajnos nekem is vannak ilyen családtagjaim, és egy idő után elege lesz az embernek, igaz, hogy az én esetemben az egyik ilyen családtagnak még egyéb gusztustalan húzásai is voltak, de tényleg elkeserítő az egész.