Amióta párommal együtt vagyunk és 2 családhoz kell alkalmazkodni karácsonykor, azóta ingerülten, erőltetetten telnek a karácsonyok. Tapasztalt már más is ilyet?

Az idei karácsony szörnyű volt. Általában is kicsit stresszes, mert a férjem és én is szeretünk családi rendezvényekre járni vagy szervezni őket, ezért 24-én délután kezdünk nálunk (nagyszülők, unokatesók, egy nagybácsi, a tesómék, időnként onnan anyósék, apósék, mert ne maradjon egyedül karácsonykor senki).

Utána át a párom szüleihez, szintén keresztszülőkkel. Másnap neki az unokatestvérekkel. Harmadnap az én másodunokatesóimmal és unokatesóimmal.

Idén a vírus miatt nem mertük a 90+-os nagyszülőkhöz közel engedni az embereket, a keresztszülők nem akartak jönni, az egyik nagymamám, mivel a másik irányú unokával heti szinten találkozik. A tesóméknál anyós kemoterápiára jár, úgyhogy szintén nem jöhettek.

Helyette:

Két héttel karácsony előtt már csak vásárolni járunk, lehetőség szerint, amit lehet online rendelünk. Home-officeból dolgozunk.

23-n késő estig dolgoztam, mert pont utolsó pillanatban beesett valami munka, a covid miatt, meg már korábban ki kellett venni az összes szabadságot korábban.

24-én délben még az ajándékokat hajkurásztuk.

24-én kettő után fél órával beestünk anyumékhoz, maszk, covid teszt, valami hidegtál a konyhában, egyszerre max. két ember lehet kint, fűtés a maximumom, mellette az ablakok nyitva, ki vannak jelölve a helyek, ahova ülni lehet.

Kiderült, hogy rosszul lett leszervezve a buli, a nagybátyámék később jönnek. Négyig odaértek az unokatesómék is, a tesóm pasijához mindig nehéz alkalmazkodni, mert se előrébb, se hátrébb nem rakják a karácsonyt, úgyhogy ő jött fél ötre. Közös képek (közös vacsora nem volt a covid miatt).

24-én öt után fél órával (fél óra késéssel), elindultunk anyósékhoz.

Ott végig idegeskedtem, mert hiába vittünk covid tesztet, anyósom (tanárnő), nem akarta megcsinálni, távolságtartás nuku, anyóséknál alszunk.

25-én elvittük az ajándékokat, a nővéremékkel anyósomék után már nem lehetett találkozni, úgyhogy csak anyumékhoz adtuk be, hogy juttassák át a nővéreméknek, persze maszk meg távolságtartás. A nagymamámnak (aki előző nap ki volt tiltva) átadtuk az ajándékát ajtóból, egy órát beszélgettünk, a férjemmel mindketten jéggé fagyva távoztunk. 2 órára visszaértünk anyósékhoz, séta (szintén megfagyással) 3 óra megebédeltünk 4 óra, bejgli sütés 6 óra. Rohanás, hogy anyósék és a mi ajándékunk is átkerüljön az unokatesókhoz, lerakni az ajándékokat az ajtó elé, három lépést hátralépni, maszkban végignézni, ahogy a gyerekek kinyitják az ajándékokat az előszobában és utána hazaérni 8-ra.

Most meg két hét karantén, mielőtt a saját rokonaimmal találkozhatnék újra, mert kiderült, hogy a párom nagybátyja semmilyen óvintézkedést nem tart, a párom apukájának meg elment a szaglása, csak elfelejtette mondani.

Ez egy pocsék karácsony volt, a többséggel nem lehetett érdemben találkozni és beszélni, akivel meg igen, annál folyamatosan rettegtem, hogy nehogy covidosak legyenek.