Miért kell mennem ilyen meghívásokra akkor is ha nem akarok?

60-as, értem, amit írsz, de nagyfiú már, szépen helyre teszi ezt magában. Most miért lenne helyénvaló az, hogy én érezzem rosszul magam azért, mert olyan helyre megyek, ahova csak "illemből" hívnak.

Fordítva is igaz ám, amikor ő engem választott, neki is benne volt a pakliban, hogy a felnőtt gyerekeivel nem fogjuk imádni egymást. Amikor már minden szereplő felnőtt ember, akkor ez nem lehet gond(persze ideális lenne, ha mindenki szeretne mindenkit, de ez ritkán van így.)

Rendezzük csak a gondolatainkat!

Idézek a kérdésből: "Férjemnek két felnőtt gyereke van, ez lényeges. Anyóst, apóst először nagyon szerettem, jó volt menni hozzájuk. Problémám hogy most már minden családi találkozón, ünnepen ott van férjem két felnőtt korú gyereke is, emiatt én rettenetesen utálok a találkozásokon jelen lenni"

Tehát akkor: ki kit szeret és ki kit utál?

A kérdező #7 alatt azt írja, hogy nem mondta, hogy a férjének gyerekei is vannak. Neki is van gyereke, nem bánja ha a nagyszülők vele többet törődnek, hiszen a VÉRE. Tehát a kérdező gyerekével a naygszülők többet törődhetnek (hiszen a vére!), de a férje gyerekeivel a nagyszülők ezt ne tegyék, mert ott van a kérdező.

Akkor hogy is van ez, kedves Kérdező? Csak Téged idéztelek.

Miért nem kérsz beszélgetés közben információt (hangosan), hogy miről is van szó, pár mondatban körül írnák-e Neked? Amikor haza mentek egy vendégségből miért nem kérdezel meg dolgokat a férjedtől, hogy legközelebb informált légy és bekapcsolódhass a beszélgetésbe? Lehet pár szót mondani a Neked ismeretlen témához is, vagy (mivel Te nem ismered a téma végét, hogyan lett lezárva) megkérdezni, hogy mi lett a vége, hogyan zárult?

Osztom a #66 véleményét, hogy Te talán nem is akarsz beilleszkedni ebbe a rokonságba. Könyveld el, hogy a Te szüleid olyanok amilyenek, a férjed szülei pedig szintén olyanok amilyenek, de eltérnek egymástól. Én kimondottan furcsállnám, ha a menyeim nem jönnének hozzánk a családi ünnepségekre, de nem vagyunk egyformák.

Szeretném, ha a válaszomat nem letaglózásnak vennéd, hanem jóakaratú észrevételnek.

Szia Kérdező!

Bátor vagy, hogy meg merted azt lépni, hogy legutóbb már nem is mentél el! De megérte? Nem bánt picit? Nem azért írtad ki a kérdést?

Nagyon rossz, sőt igazán magányos csak rossz társaságban lehet az ember, ott, ahol azt érzi: ő nem számít, ő csak megtűrt.

Én megértelek.

De sajnos ez a családi csomag a férjedhez tartozik, és te is ő hozzá. Rosszul veszi ki magát, ha nem teszel meg olyat, ami a férjednek fontos. Ez a szeretet: önzetlenség. Megtenni valamit a másik kedvéért.

Sokan nem hajlandók kompromisszumokra, ők többnyire egyedül maradnak.

Azt kell mérlegelned, hogy neked mi a fontosabb: a családi béke vagy a magad egója, nyugalma.

Én is NAGYON rosszul vagyok az ilyen családi összejövetelektől, de egy évben párszor ki lehet bírni, mert az ember nem válogathatja meg a rokonait és nem lehet senkiből sem kierőszakolni a szeretetet.

A férjed nyilván szeret téged és jól esik neki, ha mellette vagy.

Neked jól esik-e a férjedet boldoggá tenni?

Egyébként boldog vagy vele?

Ha amúgy minden rendben, akkor kár lenne, ha amiatt mennétek szét, mert rosszul érzed magad az összejöveteleken, de úgy vélem, ha továbbra is kihúzod magad, végül lehet, tényleg ki fognak utálni.

Elhiszem, hogy SOKKAL jobb érzés kimaradni, de hosszabb távon nem biztos, hogy megéri....

Hát akkor ezt már eldöntötted, kedves Kérdező!

Tulajdonképp akkor mi a kérdés?!

Én is az élni hagyni elvét vallom, ezért ha egy témához nem tudok hozzászólni, előveszem a mobilom, aztán netezek rajta és így mindenki jól jár, én nem idegesítem magam, ők meg látják, hogy ott vagyok, elmentem. És ha nem foglalkoznak velem és a próbálkozásaim sem fontosak a számukra, akkor nem erőltetem a dolgokat. Kihozom, amit az adott szituból ki tudok, aztán be kell venni a lexarom tablettát.

Vagy szervezzünk közös progit magunknak és akkor nem azért nem mész el, mert xarul érzed magad velük, hanem azért, mert sajnos már elígérkeztél máshová.

"elvárnám hogy ne erőszakoskodjanak ahogy fordított esetben én sem tenném."

Na, ezzel én is így vagyok.