Miért kell mennem ilyen meghívásokra akkor is ha nem akarok?

Én az ilyen "beházasodtál egy családba" gondolkodással nem értek egyet.

Az ember ha párt választ, akkor az független a családjától. Érthető valahol, hogy a párja családja valahol neki idegen és nem érzi magát jól velük.

És simán megbeszélhető, hogy az ilyen összejöveteleket szervezzék külön, mert abban sincs semmi bűn. Egyszerűen külön kell a "régi család" "új család" összejöveteleket szervezni.

Köpködi mindenki a kérdezőt, de ő maga is leírja, hogy nem a szülőkkel vagy az összejövetelekkel van baja, hanem azzal, hogy neki "kötelező" ott lenni. Na meg valaki azt írja hogy "tanuld a helyed"... A kérdező egyértelműen érzi, hogy nem ott van a helye.

Ez hasonló helyzet mint a rokon látogatások. Attól hogy valakik unokatestvérek, még lehet nem érzik jól magukat együtt és nem szeretnek össze járni csak azért mert anyu vagy apu egymás testvérei.

Vagy ugyanez a helyzet a párunk baráti társaságával. Attól hogy apu elmegy focizni a haverokkal, anyunak nem kell mindig ott ülni a háttérben és fordítva sem.

Ez a "kétgyermekes apuka" téma is kicsit ferdítés, hiszen felnőtt emberekről beszélünk. Nyilván a gyerekei, de megvan a maguk élete, érdeklődési köre.

Lényeg a lényeg, intelligensen meg lehet beszélni a férjjel, szülőkkel, hogy legyenek ezek az összejövetelek külön szervezve. Vagy legalább ne az összes legyen közös.

"Azt nem gondoltam ha ott vannak az unokák akkor már csupán egy DÍSZ leszek férjem oldalán"

fogd már fel, hogy az unokák MINDIG érdekesebben lesznek a nagyszülőknek, mint a fiuk felesége. te egy jöttment vagy abban a családban, nem értem miért nem fogd ezt fel. még csak azt se mondhatod hogy nem bírnak téged, hiszen e írtad, hogy ha nincsenek ott a gyerekek akkor jókat beszélgettek, és szeretsz velük lenni.

Na, azért abban igaza van kérdezőnek, hogy egy udvarias vendéglátó az ÖSSZES meghívott vendégével foglalkozik, még ha nem is ugyanannyit mindegyikkel.

Kérdező leírta, hogy amikor az ő szüleihez mennek a férjével, és ott vannak az ő gyerekei, akkor az ő szülei a férjével is foglalkoznak. Igen, ez volna a helyes, ez joggal felróható a férje szüleinek.

De a helyes megoldás nem az otthonmaradás, amit kérdező és 21. válaszoló említ. Hanem erről beszélgetni kell a férjjel, hogy első körben ő értse meg, mi az alapvető probléma. És kérni őt, hogy igyekezzen a kérdezőt bevonni a társalgásba. Könnyen lehet, hogy a férj ezek után a szüleinek is elmondja ezt egyszer, és a szülei is észre veszik, hogy figyelmetlenek voltak. Így kell ezt lerendezni, mert az otthon maradás csak tüskét okoz a férjében és férje szüleiben is, onnantól már csak lefelé mehet anyósáékkal a viszony, de a házassága is.

Azt is tegyük hozzá, hogy vannak helyzetek, amiben nincs egyértelmű "ki a gonosz" válasz, egyszerűen csak kellemetlen helyzetek.

Régen volt egy barátnőm. Távkapcsolat, csak hétvégente tudtunk találkozni. Eleinte jól el is voltunk, bemutatott a szüleinek, és egy ideig minden jó volt.

Aztán elkezdett átalakulni az egész.

A lány kijelentette, hogy mivel csak hétvégente van lehetősége találkozni a szüleivel ezért hétvégéken legyünk náluk. És nyilván kellemetlenül éreztem magam, hogy bele csöppenek egy számomra idegen családba. És az addigi egészséges párkapcsolatból lett egy család + én felállás. Vége is lett.

Vagy hasonló a helyzet a rokonságommal.

A vicces az, hogy a saját közegemben teljesen jól érzem magam, sokat beszélek, van témám. Akár munkával akár hobbijaimmal kapcsolatos ismerősökkel vagyok.

De ha rokonsággal jövünk össze, akkor egyszerűen csak "vagyok". Alapból nem nyitnak felém, ha kérdeznek is akkor is csak a szokásos illem kérdéseket amit konstatálnak, hogy oké. És nincs közös téma, hiszen semmi nem érdekli őket ami engem, minden téma amiről a "sajátjaimmal" órákig tudunk beszélni, az a rokonságnál halott téma. És így leginkább csak várom, hogy elteljen az idő és léphessek le.

Nincs bajom velük, csak egyszerűen teljesen idegenek vagyunk. És az a vicc, hogy akik ismernek azok nyitott, nagy dumás, jó fej embernek ismernek akinek be nem áll a szája. Ehhez képest a rokonságnál ha mondom is valamit egyszerűen látom, hogy egyáltalán nem érdekli őket, majd elkezdenek olyan témákról beszélni amibe meg nem tudok bekapcsolódni. Így marad a búvalb..szott hallgatás.

De ha már hobbi. Teljesítménytúrákra járok. Ott ismertem meg az egyik ismerősömet, teljesen jó élmény volt együtt menni többször is. Majd jött nála is a "hívom X-et meg Y-t" és onnantól az egész olyan volt, hogy ő megy a barátaival és ott vagyok én is. És hiába voltam nyitott, mikor elindult náluk a régi sztorizgatás, meg a hova mennek este beszélgetés, amihez én meg nem tudtam hozzá szólni.

A kedves kérdező nem írta, hogy egyáltalán nem szólnak hozzá.

“Aligot” írt, ez az én olvasatomban pont nem azt takarja, hogy levegőnek nézik. Ne haragudjunk, de én nem fogom a szülőket hibáztatni meg szidni, mert ezt írja egy olyan nőszemély, akiről ordít, hogy irigy két felnőtt gyerekre, ezért még képes az addig szeretett anyósékra is megorrolni. Ja és az érvei olyanok, hogy “az ő kedvenc kajájuk van főzve” 😂

"... beszélgetésekkor mindig a régi emlékeken sztoriznak,ugye emlékszel stílusban.Hát hozzá sem tudok szólni.Plusz láthatóan olyan jól elvannak egymással hogy az már nekem kellemetlen.Most hogy szóljak hozzá egy olyan beszélgetéshez amit nem értek,sokszor nem is ismerem azt az embert aki éppen a téma."

Ezek egyértelműen tapintatlan, udvariatlan emberekre utalnak. De - immár sokadszorra írom le - nem az elzárkózás a megoldás, hanem, hogy ezekről beszélgetsz a férjeddel.