Hogy mondjam meg anyósnak, hogy elég nekem náluk egy hét?

Én nem keresnék kifogásokat. Örökké kamuzni akarsz valamit? Azt nem lehet hosszútávon bírni cérnával.

Nincs abban semmi sértő, hogy haza akarsz menni egy hét után. Nekem két nap is bőven sok bármilyen kedves vendéglátásból, mindenkinek otthon a legkényelmesebb. Azért hívják otthonnak.

Szóval én azt mondaném, pénteken hazamegyek. Ha kérdezi, miért: azért, mert már haza akarok menni. Kedves volt, jó volt, de ennyi elég belőle, hazavágyom.

Ha képes ezen megsértődni, meg is érdemli. Egyébként is: függetlenül attól, hogyan önti nyakon cukormázzal a viselkedését, ő legkevésbé sem figyelmes veled, szemernyit sem veszi figyelembe, amit akarsz. Egyik fülén be, másikon ki, le vagy szarva, lehetsz zavarban, okozhat neked problémát, hozhat kínos helyzetbe, csak az legyen amit ő akar. Ezek után te mit vagy úgy oda, hogy ennyire pátyolgasd a lelkivilágát?

"De tessék megérteni, hogy ez nekem fontos, én szeretnék menni, mert személyesen szeretném köszönteni az anyukámat. Neki is és nekem is rosszul esne, ha nem tehetném meg."

A végtelenül kedves és aranyos anyósod erre igazán nem tudna mit mondani, ha végtelenül kedves és aranyos lenne, nem?

Abszolút azokkal értek egyet, akik azt javasolják: nem "szeretnék", meg engedélykérés, hanem egy tény bejelentése, majd elutazás. Ellentmondásra helyet sem engedve... :)))))

Nehéz lesz, rohadtul nehéz.... De majd szépen rájön, hogy nem leszel a dróton rángatott bábja.

Ne magyarázkodj, ne érvelj, mert azzal védekező helyzetbe kerülsz. Ő pedig zokni fog az érveidre. Ilyen emberekkel szemben a legjobb módszer hülyegyerek módjára ismételgetni ugyanazt: pl. "Holnap haza fogok menni." És bármilyen ellenvetésre, kérlelésre csak ugyanazt ismételgetni. Én egyébként világgá futnék egy ilyen embertől. Ez minden, csak nem szeretetre méltóság, ez undorító erőszakos elnyomás. A fia mit szól ehhez a helyzethez? Nagyon nem mindegy ez sem. Amúgy meg szerintem nem is hozzád ragaszkodik ennyire, csak attól fél, hogy ha te elmész, a fia sem marad ott sokáig.

A másik lehetőség a nyílt konfrontáció lenne, attól tartok, az még neked nem menne. Ahhoz még dolgoznod kell magadon. Sokat.

Nem értem miért magyarázkodsz.

Anyósom is ilyen. Kedves mosollyal közlöm rá, hogy "jó lenne, de nem lehet", "majd legközelebb", "sajnos vár a munka". És elfordulok, otthagyom, ennyi.

Az is igaz, hogy nem lamentálok rajta napokkal előtte, hogy melyik nap megyünk. Csak akkor szólok (-unk, mert szerencsére párom is tudja kezelni), ha már megvettük a vonatjegyet.