Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » A fogyatékos sógornőm megütött...

A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?

Figyelt kérdés

A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.


A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.


A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.


A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!


Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?



2020. ápr. 10. 15:21
 261/278 A kérdező kommentje:
Elnézést mindenkitől, hogy mostanáig nem írtam. Ennek részben a vírus miatti fejre állt világ, részben az az oka, hogy nincsenek nagy történések. A férjemmel válunk, augusztusban adtuk be a keresetet. Az anyagiakban nem tudtunk megegyezni, mert az amit örököltem nyilván az enyém, de például a megtakarításunk közös vagyonnak számít. Ezzel nem akarok untatni senkit, nagy viták nincsenek, mi még most sem tudunk úgy igazán összeveszni és a-tól z-ig tisztázni, kiüvölteni a dolgokat. A kislányommal a kérésemre többször is beszélt az óvoda pszichológusa, őt is ledöbbentette a család viselkedése és főleg az, hogy ez agresszió évek óta nyíltan jelen volt. Bevallom, én magam is elmentem egy pszichológushoz augusztusban, mert egyszerre éreztem magam rossz szülőnek a válás miatt és azért is, mert évekig némán tűrtem. Ennek nagyon mély okai vannak, a szüleimet viszonylag korán elveszítettem és bármi áron akartam egy másik családot, így leengedtem a pajzsomat. Nektek lehetek őszinte: a férjem gyakran hiányzik, de szülei és Zsuzsu nem. Sajnálom, vacak ember vagyok. Vagy kényelmes. A kislányom sem hiányolja Zsuzsut, ez őszintén meglepett. A nagymamája és a nagypapája többször is voltak nálunk, igaz csak az utóbbi időben, mivel a vírus miatt be voltunk zárkózva, ahogyan ők is. Az anyósomék egy kicsit hűvösek, de nem agresszívak, nem szólnak be, nem akarnak meggyőzni. Keveset beszélünk, akkor próbálnak traktálni Zsuzsu ügyeivel, hogylétével. Én tisztelettudóan meghallgatom, de érdemben nem tudok reagálni, mert minimálisan sem érdekel ez a téma. A kislányom gyakran hiányolja az apukáját, ilyenkor mindig elmondom neki, hogy apa nagyon szereti őt, de távolabb költözött. Csak szólnia kell és megyünk hozzá. Volt rá példa, hogy szólt és akkor tényleg az apjához kellett vinni. Most így utólag jöttem rá, hogy sokszor túl sokat vártunk tőle, tukmáltuk, hogy rajzoljon egy képet zsuzsunak, szedjen virágokat Zsuzsunak stb. Túlságosan erőltettük az elfogadást, azt hiszem ezt nem így kellett volna, hanem hagyni hogy ez az érzés természetesen alakuljon ki. Én is benne vagyok ebben nyakig, én is unszoltam és karakánabban ki kellett volna állnom mellette, amikor nem akart megtenni valamit Zsuzsunak vagy Zsuzsu erőszakos, agresszív, követelőző volt. Részben azért is járok pszichológushoz, hogy kiderítsem, miért nem voltam képes a legelemibb anyai viselkedésre, a védelemre. Miért a saját gyerekeim érzéseit nyomtam el? Még dolgozom ennek a megválaszolásán.
2020. szept. 16. 21:35
 262/278 anonim ***** válasza:
91%

sajnos ilyenek a bántalmazó kapcsolatok, bántalmazó, diszfunkcionális családok. nagyon résen kell lenni, mert észre se veszed, hogy bántalmaznak/bántalmazzák a gyerekedet, olyan szintű az agymosás meg az izolálás.

Ügyes vagy, hogy viszonylag hamar a sarkadra tudtál állni. Remélem, a pénz nagy részét megkapod.

2020. szept. 16. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 263/278 anonim ***** válasza:
92%

Kitartás, örülök, hogy megoldódni látszik a dolog.

Néha, ha van időd, írj azért, mi van veletek, ne felejts el minket itt. :)

2020. szept. 17. 09:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 264/278 anonim ***** válasza:
92%
Kitartást és köszönöm, h jelentkeztél. Szerintem itt sokan várjuk, mi történik veled, veletek. Remélem innen már csak felfelé visz az út!
2020. szept. 17. 10:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 265/278 anonim ***** válasza:
91%

Köszönöm, hogy elmondtad a mostani fejleményeket, csodállak az erőért, a kitartásért, az őszinteségedért.

Sok erőt kívánok a továbbiakhoz, drukkolok tovább.🤞

2020. szept. 17. 18:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 266/278 anonim ***** válasza:
83%

"miért nem voltam képes a legelemibb anyai viselkedésre, a védelemre."

Ne hibáztasd magad! Zsuzsu családja évek óta ebben az önmarcangoló sorsban él amit te is átvettél mert empatikus nő vagy és szereted a férjed. Azon nincs semmi meglepő, hogy a lányotokat is megpróbáltátok bevonni ebbe a szolidáris életmódba, hiszen a család "vallása" szerint Zsu volt mindig a aki gyenge, akit védeni és pátyolgatni kell. Minden ott fodult meg, amikor fizikálisan is bántotta a lányod.

Isten lássa lelkem..kérlek ne érts félre most.. örülök, hogy nem esett nagyobb bántódása a kislányodnak de ez "kellett" ahhoz, hogy ki tudd őt emelni végleg Zsu beteges környezetéből.

Természetesen sajnálom Zsut is, hiszen egy beteg, magatehetetlen ember de basszus.. rendesen tönkrevágták vele a családi életetek.

2020. okt. 1. 01:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 267/278 anonim ***** válasza:
85%
Előző vagyok. Gondolom a férjed és családja mást mond DE ne magadra gondolj úgy mint a válás okozójára! A válás az okozat!!!
2020. okt. 1. 01:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 268/278 anonim ***** válasza:
89%
Szia! Mi a helyzet veletek?
2021. jan. 14. 05:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 269/278 anonim ***** válasza:
93%
Sziasztok! Elnézést, hogy így válaszadóként írok, de lecseréltem a gépemet és fogalmam sincs, hogy melyik email-címemmel regisztráltam ide, úgyhogy csináltam egy új account-ot. Próbálom röviden összefoglalni az eseményeket (nincs sok): a férjemmel novemberben elváltunk. Hetente 3x jön a kislányunkhoz, aki hullámzóan viseli az eseményeket. Vannak hetek, amikor úgy érzem, hogy megértette és elfogadta az új életét és vannak abszolút mélypontok, amikor sírva követeli az apukáját. Sokat segít, hogy én még mindig pszichológushoz járok, illetve a lányom óvodájában is van szakember, ő is sokat segít. Nagyon nehéz szülők nélkül, néha nagyon egyedül érzem magam, de aztán megrázom magam és arra gondolok, hogy a mi helyzetünk még mindig sokkal jobb, mint sokezer magyar családé. A férjem megpróbált visszaszerezni (?) azt hiszem október végén. Nem tudom hogy írjam le nektek, mintha nem is egy férfit láttam volna, nagyon sajnáltam őt, mert tudatosodott bennem, hogy ő egyedül, a saját lábán állva nagyon nehezen boldogul. Erre kellhettem én. Borzasztó ezt leírni. Sokat dolgozom, igyekszem visszaépíteni magam. Párkapcsolatra gondolni sem szoktam, most ha megerőltetem magam, akkor sem tudom elképzelni, hogy valaha komoly kapcsolatom lesz az életben. Köszönöm ismét, hogy nyomon követitek az eseményeket!
2021. febr. 18. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 270/278 anonim ***** válasza:
85%
Köszönjük, hogy írtál! :)
2021. febr. 18. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!