Szerintetek jogosan hisztériázik?

Most komolyan ti nem tudtok szöveget értelmezni?

Nem azért hisztizett anyós, mert egyáltalán nem megyünk hozzájuk, hanem azért hisztizett be, mert pár nappal több ideig maradunk a szüleimnél, mint náluk.

De annak ellenére, hogy utálom anyósomat, ígyis megoldottam, hogy senki se érezze elhanyagolva magát, ugyanis a szentestét anyósomnál töltöttük volna, a szilvesztert pedig a szüleimnél.

És igen, a férjem is amellett áll, hogy azokkal töltsünk több időt, akikre mindig számíthattunk, és nem azokkal akik akkor se voltak hajlandóak meglátogatni, mikor konkrétan 10 percre laktak tőlünk.

Soha nem tiltották se az unokáját, se a fiát tőle, amikor ott laktunk ugyanabba a városba is bármikor jöhetett volna, a férjem is bármikor mehetett volna a gyerekkel, de miután 3 hónapig nem is keresett minket már a férjem is úgy volt vele, hogy minek teperjen, ha őt ennyire nem érdekli?

És még én vagyok a szar szemét, amiért ezek után egyáltalán nem akarok menni, hogy csinálja a balhét a gyerek előtt is. De megbeszéltük a férjemmel, hogy adunk neki egy esélyt, megyünk szenrestére a megbeszéltek szerint, és ha neki áll balhézni, akkor tovább állunk.

Az meg hogy én apósom új feleségét tartom az anyósomnak, szerintem senkinek nincs köze hozzá, de még anyósomnak se. Ő csinálta magának ezt, hogy az egész családja eltávolodott tőle, és igen, apósom új felesége sokkal inkább viselkedik anyóshoz méltóan, mint anyósom. És itt most nem csak szimplán arra kell gondolni, hogy jobb kapcsolatban vagyok vele, hanem arra, hogy vele van kapcsolatom, és a gyereknek is. Anyósom, az első 1 évben 2x látta az unokáját, úgy, hogy 10 percre laktak, apósom új felesége 5x-6x úgy, hogy 6 órára lakik. És mióta ide költöztünk is hetente látogat minket, bármikor vigyáz a gyerekre ha el kell mennem orvoshoz, amíg ott laktunk anyós mellett, orvoshoz is úgy jártam, hogy a férjem szabadnapjába fájt.

A nyári látogatásnál is volt dolgunk ott visszafelé, akkor azért nem szólt hozzánk 2 hónapig, mert ott voltunk a városban és be sem ugrottunk. Azért gondoltam úgy, hogy most akkor így csinálom, mert így visszafelé is be tudunk ugrani anyósomék hoz, a férjemnek meg nem 9 órát kell le vezetni egybe, csak 6ot, majd 2 nap múlva már csak 3at. A férjem is jobban örült ennek, mert nehéz azért 9 órát egyben levezetni. És egyébként 2 teljes napot maradunk, hétfő reggelre odaérünk, férjem alszik, én és a gyerek alszunk a kocsiba, szóval attól még nyugodtan tud unokázni, mert a férjem alszik, 23-24et ott töltjük, és valamikor 25.én délután 4-5 felé indulunk tovább. Szóval még többet is maradunk, mint 2 nap, majdnem az egész karácsonyt náluk töltjük. Én azt hittem ennek örülni fog, ehelyett hisztériázik.

Visszafelé is úgy terveztük, hogy elsején reggelnelindulunk, odaérünk kB délre és majd csak 3.án este indulunk vissza. Szóval ott is 2 és fél napot leszünk velük.

Hát az én anyósom is hasonló.

Próbáltam alkalmazkodni hozzá, próbáltam a kedvében járni, úgy csinálni, hogy minnél kevesebb konfliktus legyen.

Az esküvőnkön hiába mondtam neki, hogy szűk körben tartjuk, nekem is csak a szüleim jönnek, ő elkezdett hisztériázni, hogy akkor el se jön, ha nem hívhatja meg a barátnőit. Nem jött el.

Nehéz szülésem volt, majdnem ott maradtunk mindketten, a kórházba nem jött be, és miután hazaértünk 1 hétre rá került elő, és azzal indított, hogy igazán főzhetnék neki kávét. Az én anyukám, amint meghallotta mi van velünk az éjszaka közepén kocsiba ült és bejött a kórházba,és addig maradt amíg mi azt nem mondtuk, hogy mostmár megleszünk.

Az unokáját nem köszöntötte fel az első szülinapján, azzal indokolta, hogy úgyse fogja fel még a születésnapot.

A gyerek ketesztelőjére szintén nem jött el, mert ő vidékre utazott nyaralni.

Igazából semmilyen fontos eseményre nem jött el, a saját hibájából, amikor szükségünk lett volna rá, akkor bunkó is volt, és most még hisztériázik azon, hogy így oldottuk meg a karácsonyt. Nem érzem jogosnak a kiakadását, örülni kéne annak, hogy egyáltalán megyünk azok után, hogy semmibe veszi a fia gyerekét.