Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.
Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.
A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.
Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.
Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.
Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.
Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..
Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.
Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.
Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.
Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..
Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.
Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.
Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?
A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)
Azért arra kíváncsi lennék mibe kötöttél volna bele ha nem írom meg az "apósom" mit mondott. :"DD
Egyébként nem értem..neked fáj, hogy én jól kijövök velük vagy mi? Szerencsére nem vagyunk egyformák. Mi így vagyunk boldogok. Nem értem mi a probléma ezzel. :) Ugyanúgy eljárunk ide-oda kettesben, de van, hogy családostul. Szeretjük egymást. Nem hinném hogy ezzel bármi baj lenne.
Az #58-ra (bár nem tőlem kérdezted): igen, simán otthagytam a gyerekeimet a nagyszülőknél. Éjszakára is. Több éjszakára is, ha arra volt szükség. Miért NE hagytam volna ott? Egy vadidegen bébiszitterre inkább hagynád, mint az édes nagyszülőjére? Elég fura meglátás! És nem, nem bárkire hagynám a gyereket, akinek már van/volt, hanem olyanra hagytam, aki felnevelte AZT AZ EMBERT, AKIT SZERETEK. Valamit nyilván csak jól csinált, ha olyan ember lett belőle, akibe fülig szerelmes vagyok még 30 év után, 52 évesen is.
Nem a csillivilli lakás a lényeg. Az csak külsőség. A lakás helyett a belsődet tedd rendbe.
#22:20 Nem. Szerintem vicces,hogy ennyi idősen anyuék házában laktok és nem önállósodtatok. Ha nem írnék igazat nem erőlködnél itt meg bizonygatnád magad.. Lehet jóban lenni messzebbről is,és akkor nem felettük szexeltek,csak jobb..
#22:58 Kösz. És milyen gyakran gyűltök egybe? Nem sok ez neked kicsit?
Sajnos görcsös vagyok,de a dolgok változnak és ahogy telik az idő remélem mégjobban magunkkal leszünk elfoglalva hisz ez rólunk szól. Nem azt mondtam,hogy másoknak már köszönni se..
#22:01 Köszi! Igen sokan mondják hogy érdekes vagyok de ebből sok pozitívum is volt csak MÁS szempontokból amit nem tudtok és nem kapcsolódik a kérdéshez.
#22:34 Tehát tegyük fel: a pasid szülei felnevelték életed férfiát akit imádsz mindenestül! De az apja kb megerőszakolta,verte a gyereket az anyját meg terrorizálta verte és ivott, a gyereket elvitte a gyámügy. Felépült és egy egészséges férfi lett akibe Te halálosan beleszerettél. Tehát bárki akit szeretni tudnál annak BIZTOSAN JÓK a szülei????? PÁROMNÁL NINCS EZ a helyzet,nem bántották. DE az NEM igaz,hogy minden szülő aki a szülője az imádott férfinak az biztosan jó is.. nagyon nem miattuk lett ő a nagy Ő.. Nem a szülei miatt..
Főleg,hogy párom nagyon más mint a szülei.. Egyszerűen szeret az ember valakit, de az az ember Nem a szülei miatt lett olyan,akit Te imádsz! Hanem mert ő olyan és kész. Ne magyarázd bele,hogy felnevelték akit imádsz.. kb kötelességük felnevelni ha gyereket vállaltak ezért nem jár díj ők akartak gyereket! Nyilván megad neki mindent egy szülő,azért jó szülő mert szereti a gyereket! :)
#0:42 Heti Többször mentek anyósékhoz + sógorodék?? 😬😬😬 És ez biztos nem sok Neked?? Húha.
Igen én egy porcelánbaba képét mutatom nekik! Nem akarom,hogy a hibáimom rágódjon bárki. :D Mindenkinek vannak hibái. 3-5 hetente megyek arra párommal (ő kb 2 hetente + ha van vmi konkrét) is úgy érzem mintha 3-5 naponta lenne nekem..pedig naptár szerint nem! Biztos összefonnám a szemöldökeimet ha heti többször nem sms meg teló párom+ szülők hanem még ott is ülnénk. Azért a 20as korosztály közepe mint mi..26-27 évesek csak neem..
Innentől vagyok meggyőződve arról hogy egy idióta troll vagy. Ha nem troll vagy, akkor viszont konkrétan közveszélyes pszichopata, ezzel a gondolatmenettel.
Ha véletlenül mégsem, akkor viszont KIKÉREM MAGAMNAK, amit feltételezel!
TUDOM, hogy a párom a szülei miatt lett olyan ember, mert ISMEREM ŐKET. Mert odafigyelek másokra, akik cserében odafigyelnek rám. És kedveljük, sőt szeretjük egymást. Mert normálisak vagyunk. Veled ellentétben...
Éljetek csak a kis csillivilli tökéletes(nek hitt) világotokban, másokat meg hagyjatok békén. Ne keress önigazolást, nem fogod megkapni. Itt nem. Esetleg valami hozzád hasonló őrülttől.
A konkrét kérdésedre most már egyértelmű választ tudok adni, hogy milyen is vagy: hazug, irigy, képmutató, gonosz és rosszindulatú.
#01:36 marpedig a szeretett férfi párod azért olyan amilyen mert olyan és Te így imadod és kész. Nem vagyok őrült,viszont Te itt idegbetegeskedsz eszelősként.:D azzal hozlak ki a sodrodból,hogy elmondom NEM a szülők miatt olyan !? Hát baromira nem..
A beteg példámat se tudtad megérteni.. arról írtam hogy akit bántanak a szülei de mégis jó ember lesz az se azért jó mert anyuka,apuka jó volt.. erről beszélek.. És van olyan akit bántottak de jó lett.
Egyszerűen olyan ember lett akit szeretsz,nem hímezte őt az anyós meg nem festette meg az apja, nem egy tárgy egy dísz..egy ember aki valakivé vált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!