Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.

Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.

A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.

Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.

Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.

Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.

Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..

Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.

Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.

Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.

Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..

Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.

Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.

Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?

A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)