Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.
Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.
A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.
Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.
Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.
Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.
Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..
Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.
Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.
Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.
Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..
Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.
Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.
Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?
A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)
Szerintem,te is tudod, hogy rossz a termeszeted, ezért törekszel arra, hogy tökéletes színben tűnj fel.
Ráadásul a kritikát sem viseled el. Tényleg narci vagy.
Hát hallod Kérdező, ritka egy idegesítő ember lehetsz!
Egyébként egyetértek az előttem szólokkal, tényleg rád férne egy pszichológus.
Válaszolva a kérdésre, borzalmas menyjelölt vagy, de nem azért, mert nem tudsz főzni (az senkit nem érdekel), hanem mert valami borzalmasan irritáló ez a mártírkodó stílus. Ha ilyen menyem lenne, minden családi esemény előtt meginnék 3-4 felest és bevennék rá két xanaxot, aztán reménykednék, hogy semmire sem fogok emlékezni.
Pont,hogy bírom a kritikát! Azért írtam ki..és olvastam el amit írtatok.
És azon vagyok,hogy a negatívumokon javítsak. Hiszen vannak itt építő kritikák. De tanács 1 sincs csak kritika..pedig tanácsot kértem. :(
Az itt leírt gondolatmenetem SOHA se közöltem a párom családjával!!!! ők nem tudják,hogy így vélekedem a dolgokról. Nem is gondolják,mi a véleményem X vagy Y dologról,amit itt leírtam. Tehát max a belső hozzáállásom nem szimpi így,hogy leírtam ezeket én nem ordítoztam ki... Se a gyerek dolog,se a világnézet semmit.
Ami fenn van a kérdésben az lenne a lényeg.
#18:30 Nem zabálunk ott,csak nagyon néha eszünk ott ugyhogy ezt is benézted!
Lusta vagyok mert csillog villog a lakásunk és gyakran takarítok,főzök?
Miért is nem a Te párod emelte fel a fenekét mosogatni ott? Miért Te? A párod gondolom b.ott elmosogatni vagy a mosogatógépet elindítani vagy valami..
Az anyósjelöltnek is kötelessége átjönni takarítani? Nem. :-)
Figyelmesség az megvan akkor is ha illedelmes vagy és felköszöntöd őket amikor alkalom van! Normálisan felköszönteni vagy ha tényleg gáz van én is segítettem nekik,emberek vagyunk. Amikor ott voltunk költözés előtt többet: én elmosogattam magam után.
Te nem kedves vagy, hanem modoros. Baromira nem ugyanaz.
Én tudom anyósszemmel nézni, mert 27 éves fiam van, aki a barátnőjével él együtt. Ha te lennél ez a barátnő, nem hiszem, hogy szívesen hívnálak meg. Ha nagyon muszáj lenne, akkor is csak a fiam kedvéért. De nem örülnék, ha ilyen csaja lenne.
Más! Idióta közhelyekkel jössz annak, aki normálisan együtt tud élni a párja szüleivel? Meg jósolgatod, hogy majd mi lesz? Én elárulhatom, mi lesz. Egy nagyon jó családi kapcsolat lesz, ahol kölcsönösen segítik egymást az életben, mint ahogy ez nálunk is működik. Több mint 30 éve vagyunk együtt, 12 évig szomszéd házban (lakótelepen), 16. éve pedig egy telken, közösen vett családi házban élünk anyósommal (apósom sajnos 10 éve meghalt). És hopp! Van magánéletünk, a gyerekeknek mindig volt meleg kajája, mert anyósom minden nap főzött, nekem munka után nem kellett szinte soha. Most már öreg, és mi segítjük őt, ápoljuk, ha beteg és én főzök rá. Vagy párom. Attól függ, ki ér rá. Most kapja vissza azt, amit adott nekünk. Csupa szív asszony, nem véletlenül szerettem bele a fiába, hiszen Ő nevelte ilyen számomra szerethetővé. Ettől függetlenül ő sem tökéletes, én sem vagyok az, sőt még a gyerekeim sem azok. Nem is szeretném, hogy azok legyenek. Egy embert a hibái IS tesznek teljessé. Ha már mindenben tökéletes vagyok, nincs hová fejlődni. Nincsenek célok. És akkor megette a fene az egészet.
Azt mondod bírod a kritikát: na, akkor húzd ki a karót a hátsódból, jövő hét végére hívd meg anyósékat ebédre és csinálj valami egyszerűt, amit már többször is készítettél. Akár a te szüleidet is meghívhatod. Netán kettecskén is főzhettek a pároddal. Baromi jó kis sztorikat lehet utána mesélni a szülőknek, hogy melyikőtök hogyan és miben bénázott. LAZÍTS MÁR, az istenfáját!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!