Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.
Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.
A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.
Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.
Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.
Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.
Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..
Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.
Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.
Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.
Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..
Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.
Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.
Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?
A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)
Óriási szeretettel vett körül az anyja mikor megismert és én féltem ettől.. azért volt ez. Szeretjük mi egymást, de biztos észrevette okkal nem avatom be a lelkembe.
A házasság egy jó esetben megható szertartás ahol egész nap izgulsz,hogy tökéletesen nézz ki és senki se csessze szét a hangulatot..amiről mindenkinek véleménye van de nem kéne,aztán jön a papír. Nekem a ruha tetszik a többi nem olyan nekem.. Bármit bele lehet magyarázni!! Rosszat jót.
Aki belebetegedik annyira vágyik rá annak valóban rossz. De inkább egy erős kapcsolat,mint egy labilis gyenge házasság!!
Inkább szépnek tartom, de nekem is más fontos most..
Pl: milyen hibát ne vétsek a szülei előtt. Amúgy van rokona akik 12 éve jegyben járnak :D tőlük meg mindenki kérdezi mikor lesz esküvő aztán kínos csend honol.
De itt nem ez a kérdés hanem hogy milyen barátnő vagyok kívülről nézve?
Anyósék csinosnak de hidegnek tartanak ezt tudom mert többször megkaptam. De miért vagyok hideg. Azt mondták szeretnek engem (friss nem több éves mondat volt). Én szeretem ha szeretnek de ezt normál keretek közt akarom tartani.
#13
Engem is!
Viszont remélem, hogy a Kérdezőnek fia/i lesznek!:)
16-os: Egy jóravaló, kedves menyet kicsinálna.
Annyi, olyan anyóssal találkozunk itt, amilyenné a kérdező fog válni.:(
Ha lesz is gyerekem egyszer mindegy fiú vagy lány..csak egészséges legyen!
Amúgy szerintem magammal jobban el lennék foglalva,mint azzal hogy mi van fiam/lányom kapcsolatában.. nem turkálnék hanem csak szeretném.
A barátom szülei: "Szeretünk, szeretjük azt akit a fiunk is szeret." Ez után finoman még csiszoltam érces stílusomon és örültem,hogy milyen emberek vesznek körül,mert más már valóban elküldött volna. :D de most semmi ilyen nincs..
Nem merek főzni több emberre mert annyira nem megy & félek elrontom és az lesz a téma..
Kérdező!
A kérdésed és a válaszaidban leírtak alapján, én őszintén úgy gondolom, hogy neked pszichiáterhez kellene fordulnod.
Tényleg nem a gyakoris "Menj pszichiáterhez!" lózungot nyomom, hanem érzékelhetően gondok vannak veled.
Félelmet kelt benned, ha szeretettel fordulnak feléd, képtelen vagy egy ebédmeghívásra, mert mi lesz, ha kemény lesz a krumpli, menekülsz ha egy valóban szerető család meghív,...
Nincsenek előttem a válaszaid, ezért minden abszurditásra nem tudok reagálni, de komoly gondok vannak veled!
Ha így egy az egyben elvinnéd ezt kérdést a válaszaiddal együtt egy szakemberhez, egyből felismerné benned a klinikai esetet.
Én időben szóltam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!