Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.
Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.
A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.
Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.
Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.
Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.
Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..
Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.
Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.
Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.
Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..
Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.
Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.
Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?
A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)
Nem tudom olvasod e még a válaszokat, de azért leírom.
Végigolvastam az összes kommentet.
Nahát ez a sok tökéletes anyós, meny stb...
Érdekes száz meg száz kérdés szól arról, hogy milyen pitiáner családi problémák miatt ölik egymást.
Ott kellene nézelődni ennek a sok tökéletesnek.
Amít Te leírsz, nagyon sok családban előfordul, sok ilyen ember van.
DE! Ez semmilyen kezelést, pszichológust nem igényel.
Ennyi erővel mindenki kezelésre járhatna.
Meg merem kockáztatni a válaszolók nagy részének ezeregy problémája van anyóssal, családdal itt meg fényezik magukat.
Tényleg miért bantjatok ennyire nyilván nem barátkozos. De gatlasoskent én se bírok kettesben lenni az leendo anyossal (shoppingolni menni?)pedig nagyon kedves de utálom ha muszáj beszélgetni hogy ne legyen kínos csend. Meg sokszor nem teljesen értem mert angol. főzni még anyámnak se merek pedig vele baratnok vagyunk, de nem hasonlít az ízlésünk.
Szerintem attól még kedvelhetjuk egymást lehetunk jóban anélkül, hogy barinőkké valjunk. Tobbnyire csak mosolygunk egymásra azt annyi De én tényleg kedvelem és ez általában kölcsönös.
Ha a kerdezo nem kedveli az anyosat akkor az azért van mert az anyós se kedveli őt. Hiába az udvariaskodas ez úgyis kolcsonos mint a szimpátia általában.
Mi most náluk lakunk az emeleten. Szerintem nagyon szerencsés ha van hely a szülőkkel/ kozel elni, Nem értem ezt a mániát, hogy az abnormális, főleg az unokanak tök jó.(nincs még)
Amúgy a fia is ilyen, sőt még a lánya is visszahuzodo úgyhogy szerintem nem is haragudhat érte. :D
a nagy meny barinőről meg mindig a Pécsi Ildikó jut eszembe:D jó, biztos ritka és senki nem sértődik meg semmin.
152 ugy van! Igaz!
A 153at nem ertem miert olyan jo buli anyosekkal elni vagy tul kozel..valakinem bejon valakinek nagyon nem. Szerintem kell a tavolsag de lehet latogatni. De napi szinten nalam kizaro ok,en biztosan nem elnek ugy hogy minden nap tali anyosekkal viszont havi 1-2 az rendben van. Igen a valaszolok kozt rengeteg tokeletes eletu anyos/meny van akiknek semmi konfliktusa nem volt..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!