Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.
Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.
A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.
Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.
Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.
Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.
Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..
Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.
Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.
Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.
Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..
Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.
Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.
Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?
A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)
válasza:Menyjelölt,anyósjelölt,apósjelölt?!!!!
Mégis milyen szavak ezek?!
válasza: válasza:Jelöltek a választásokon vannak.
Pl.: polgármester-jelölt,képviselő-jelölt,miniszterelnök-jelölt.
Neked nem anyós-jelölted van,hanem leendő anyósod van.
válasza: válasza:Nekem egy kérdésem lenne.Miért van ennyi gyűlölet bennetek?Miért bántsátok ezt a lányt.Nem ártott nektek csak feltett egy kérdést mert problémája van az anyósjelöltel és érdekelte a véleményetek.Ti meg lemondjátok mindennek? Ugy bántok vele mintha elmebeteg lenne?
Mivan veletek emberek aki nem ért veletek egyet lepontozzátok és úgy álítjátok be mintha több profilról saját magával komunikálna.
Miért ne akarná elvenni a barátja? Olyan jó,hogy bele láttok mindenki fejébe,életébe.Még mindig vele foglalkozok.
Baj ha fiatalon a karier és az anyagiak az első és nem a házasság vagy a gyerek?Be is kell teremteni a rávalót.Nem mindenki elégszik meg avval,hogy szülőkkel éljen stb.Először legyen egy hely ahol élhetsz a tudattal,hogy a sajátod.Utána gyűjts esküvőre (lehet hatalmas esküvőről álmodnak az nem 2ft.)Ha ez megvan tegyél fére,hogy a gyerekednek mindent megtudj adni mindent tudj fizetni mert az anyaságiból nem lehet megélni.
Énsem szülnék a semmi közepére és szerencsére nemis kell.
És tudjátok mit lehet a párja azért nem vette még el mert valami méregdrága gyémánt gyűrűre gyűjt mert annyira szereti a lányt(kérdezőt) hogy ugyvéli nem egy ezüst gyűrűt érdemel valami gagyi kővel.
Lehet engem is utálni.
Le is lehet pontozni.
Mert baj ha valaki más valaki máshogy latja a dolgokat.
Még jó,hogy nem vagyunk egyformák.
válasza:"De tanács 1 sincs csak kritika..pedig tanácsot kértem. :("
Ez írtad az egyik hozzászólásodban. Aztán még egy pár hozzászólást elolvastam, a többit már nem, elnézést, ha valakit akaratlanul is, de ismétlek.
Rólam tudni kell, hogy még az ellenségem sem mondja rám, hogy valamiféle filantróp lennék.:D Sőt az állatokat jobban becsülöm, és többre tartom egy ideje már, mint az embereket.
De a te párod édesanyja szerintem egy nagyon kedves hölgy lehet, és intelligens, hogy még mindig áthív magukhoz, próbál veled valamiféle jó kapcsolatot tartani.
Olvasgatok az oldalon, és úgy látom, hogy sokkal komolyabb gondokkal küszködnek itt egyes menyek.
Na de, ha tanácsot kértél, elmondom, mit gondolok. Először is, hol lehet olyan nagy kockacukrot kapni, ami elég annak a magas lónak, amin te ülsz?:D Bocsánat, ezt nem tudtam kihagyni.
Szóval le kellene innen szállnod nagyon gyorsan, aztán pedig ha állításod szerint szeretnek a párod szülei, akkor neked azt illene viszonozni. Nem egy doboz desszerttel vagy más konvencionális ajándékkal, hanem olyan gesztusokkal, hogy igenis felajánlod a mosogatást egy-egy vacsorameghívás után.
Aztán összeszeded a bátorságod, és kicsit később visszahívod őket. Annyi szakácskönyv van manapság, hogy bármit meg tudsz főzni, ha nem azon görcsölsz, hogy „mi lesz, ha elrontom”. Ha főzéssel kapcsolatos gondod van, írj nekem privát üzenetet, szívesen segítek.
A másik dolog pedig, hogy a kedvességet hiányolom belőled. Láttam, valahol leírtad, hogy kedves vagy. Nem vagy az. Az ilyen magamfajta "vén csatalovak", meg mint a párod édesanyja, hidd el, megérzik, hogy csak úgy teszel -mert, ezt diktálja az illem-, mintha kedves lennél, de közben a viselkedéssel mást kommunikálsz felé. Abban egyetértek veled, hogy nem kell mindig a párod szüleivel lenni, de néha egy-egy alkalommal, ha elmennétek velük együtt valahova, és el is mernéd magad engedni egy kicsit, (tehát nem mereven viselkednél) sokkal jobb "menyjelölt" lennél a szemükben. Vagy ha néha áthívnád a párod édesanyját egy igazi "teadélutánra",ahol csak ti ketten vagytok, és fokozatosan közelebb engednéd magadhoz egy bizalmasabb beszélgetéssel, akkor is pozitívabb lenne a kapcsolatotok.
Megértem azt is, hogy szeretitek magatokra csukni az ajtót, és kinn hagyni a külvilágot. De azt ne mondd nekem, hogy egy vagy kéthavonta egyszer nem bírnál ki egy közös délutánt, amit fentebb említettem. Ha nem megy egyszerre, akkor gyakorold. Először csak egy rövid időre hívd át, és fokozatosan avasd a bizalmadba, tegyél fel neki kérdéseket, hogy pl. a fia miket szeretett enni kiskorában, és azt ő hogyan készítette el? Nem tudom, érted-e mit akarok ezzel?
És ahogy láttam pár hozzászólásban, már írták neked, hogy lazíts. Fogadd meg ezt a tanácsot is. Nem kell tökéletesnek lenni családon belül.
Szabad hibázni. És fogsz is, mert olyan, hogy tökéletes ember, na olyan nincs.
Nem tudom, mennyire aktuális még a kérdésed, de én csak most találtam rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!