Milyen menyjelölt vagyok, a párom milyen? Picit hosszú.
Huszonévesek (huszon közepe) vagyunk,párom kicsit idősebb.
A lakás csillog villog,gyakran takarítok. Minden kellemes,rendezett nem ütött kopott,hanem új a költözés után. Főzni tanulok de még van mit mi sosem hívunk át senkit,én megmondom őszintén amíg nem tudok olyan profin sütni/főzni addig annyira nem is szeretném,hogy a főzés-gyakorlásom ízélmény beleégjen mindenki főleg anyósjelölt tudatába.
Tudják,hogy főzünk/főzök de senki sem volt meghívva,úgy érzem ez az ő közvetlen szülei felé nem is az én dolgom. De mi havonta átmegyünk (kettőnket hívják) látogatóba. Minden alkalommal rákérdez anyósjelölt,hogy mit főztünk, elmeséltük. És megjegyezte: "..ha megérem,hogy Ti főztök 1x nekünk.." dee kellemes nem számonkérő hangnemben. Én azzal takaróztam,hogy tanulom és azt akarom,hogy tökéletes legyen.
Tanácsot nem akarok tőle kérni :D.
Anyós szerint a házasság csak egy papír és nem is számít,mert más számít. Ezzel viszont egyetértek. Befogadtak úgy is,hogy papíron nem vagyunk a fiával házasok.
Formális vagyok, visszafogott,kedves de ha valami nagyon nem tetszik szólok. Nem ugrok egyből..hú erre biztos harapnának az olyanok..
Nagyon figyelek a tisztaságra arra,hogy én is mindig friss tiszta legyek ez a legalapabb.
Es most jön a fekete leves: kiállok az igazamért, anno sem hagytam,hogy anyósjelölt mindenhova velünk jöjjön, de nem csattogtam. Ha ránk akartak erőszakolni valami berendezési dolgot párom el akarta tussolni,hogy jó majd kidobni..ez csúnyább dolog mint megmondani,hogy köszi nem.. én szóltam.
Barátom passzív a szülőkkel,jól levált róluk. De anyós finoman mindig közölte velem,hogy én vegyem rá,hogy többet menjünk..hát szerintem vagyunk ott eleget.
Rendezkedne ezért csak megmutattuk a felujított lakást aztán ennyi évek teltek el. Mi járunk látogatni hozzánk senki. Nyilván én is oda megyek,ahova hívnak ők hívtak szoktam menni kedvesen. Mégis van egy fura hiányérzetem,hogy mi vagyunk e a bunkók. De félek,hogy osztja az észt,ha nem elég puha a krumpli vagy nem elég szaftos a hús stb..
Mélyen de őszintén: sose törtem magam,hogy ugorjak anyóséknak el sem vártam, viszont ők segítettek ebbe-abba. Nem tudom,mivel viszonozzam..Megköszöntem és vittem vmi apróságot.
Próbálom mindig úgy intézni a dolgokat,hogy senki se sérüljön de senki se telepedjen ránk. Ebbe kő kemény munkám volt kb 4 éve,aztán telt az idő,barátom is végre felnőtt és önállóak lettünk.
Anyós ebből annyit szűrt le: ki akarjuk magunkat húzni mindenből,mert nem velük járunk ide oda hanem kettesben. Hogy maradjak jó menyjelölt/barátnő?
A házasság szerintem is egy papír illetve egy megható szép szertartás! Ami nem szükséges feltétlen ahhoz,hogy egy család legyünk,engem így is befogadtak ez már elfogadottabb mint 50 éve.. nem érzem szükségét a szívem legmélyebb bugyrában sem, talán 10 év múlva de nem ezen múlik. :)
válasza:Na, kezd kibukni a trágársággal a valós természeted.
Hogy miért neked kellett volna felajánlani? Azért b.meg, mert TE voltál az új és elvileg TE szeretted volna elfogadtatni magad a párod szüleivel. Neked kell bevágódni, nem neki. Ő már ott családtag. De hogy igazad is legyen: akár EGYÜTT is lehetett volna tenni azt a felajánlást.
Egyre irritálóbb vagy.
válasza:Bírod a kritikát???? XD
Azon vergődsz 5 órája, hogy ha megmondják, nem elég szaftos a húsod, azt nem élnéd túl.
Köszi ez jó válasz volt! 😊
Nem könnyű lazítani! Előbb magamat kell rendberakni. Elkísérem majd a hetekben a párom szüleihez aztán ha érzem az összhangot esetleg ha kettesben leszünk felvetem.
Rettegtem mikor anyós odébb tett valamit az új otthonunkban felujítás utáni pakoláskor hogy az jobb lett ott és kijött a számon "jó akkor én is átmegyek rendezkedni" 😭😭 de ..nem lett semmi.
#18:40 re írtam a 18:48 as válaszom.
:)
válasza:Figyelj kérdező, én normális hangnemben szólok hozzád, de először is szeretnén leszögezni, hogy te véleményt kértél, nem tanácsot. Nagy különbség van a 2 között.
Ha most tanácsot szeretnél, akkor én adok: szerintem nem vagy pszichiátriai eset, viszont nagyon durva szorongásod van, amihez pszichológus lenne a legjobb megoldás. Itt is, nagy különbség van a 2 között is. Az viszont nem normális, hogy egy kis hülyeségen rágódsz évekig, meg kitudja meddig. Mennyivel boldogabb lenne az életed, ha nem kéne ilyen kis apróságokra vesztegetned az idődet és főképp energiádat, nem? A pszichológus ebben biztosan tudna segíteni és akkor te sem lennél folyton befeszülve, talán még kedvessé is válhatnál az emberek szemében.
#18:58 köszönöm ez viszonylag jól is esik nekem! :)
Én '93as vagyok barátom '92es. Én korábban is szorongtam..pedig boldog gyerekkorom volt még el is kapattak de nem csak pénzzel, szeretettel ami nagyon fontos. Mégis így alakult. Én nem tompítom le magam gyógyszerekkel főleg h vezetek is.
A lélekgyógyász olyan volt mint a semmi pedig nagyon akartam..viszont se abba se orvosban nem bízok. Hátha kiderül.. titoktartás ide vagy oda maga a dolog,hogy orvoshoz fordultam ha kiderül... Nem tudom titokban,hogy oldjam meg. De megpróbálom!
(Amúgy anyósról pont tudom ő jár de nem tudom kihez és nullára akarom redukálni annak esélyét hogy ugyanahhoz menjek..) tehát más városban kell.
válasza:Először is, nincs anyósod meg apósod, csak az aktuális pasid édesanyja és édesapja.
Másodszor, nincs undorítóbb, mikor valaki próbálja egy kedves és tündéri teremtésnek előadni magát, közbe meg zsigeri gyűlölet és gonoszság tölti ki belülről. Álszentség, kamu-szeretet...
Hiába hazudsz, te valójában utálod a barátod szüleit, főleg az édesanyját.
Ők pedig nem kedvelnek téged, amit nem is csodálok, ki örülne neki, hogy a fiuk egy ilyen kétszínű keverőgéppel állt össze. Csak veled ellentétben intelligensek és próbálnak elfogadni.
Abban az egyben mondasz igazat, hogy valóban nem tudják miket gondolsz, ugyanis ha ezt az arcodat mutatnád nekik is meg szerencsétlen pasidnak, nagyon hamar kirúgnának téged mint macskát egészségügyi sétára.
Az egyetlen igaz mondat, amit ide leírtál, az az volt, hogy nem hagynád a gyerekedet kettesben a nagyanyjával. Ráadásul ok nélkül. Gondolom a saját szüleiddel nem lenne probléma.
Mivel tanácsot kértél (bár a kérdésben nem volt ilyen, csak utólag találtad ki), adok azt is:
- Fejezd be az állandó hazudozást, mivel béna vagy hozzá, nagyon hamar át lehet látni rajtad (kivéve a pasid, de őt gondolom a farka tartja melletted). Hazudsz a kedvességedről, hazudsz az érzelmeidről. Hazudsz arról, hogy nem fontos neked az esküvő, közben meg majd' felrobbansz, hogy a pasid nem vesz téged feleségül. Hazudsz olyan apró dolgokban, hogy "bírod a kritikát", közben a kérdésedben lévő regény arról szól, hogy egyáltalán nem bírod... Gyakoris közhely, de te tényleg beteges hazudozó vagy.
- Keress fel egy jó pszichiátert. Már a sokadik ember írja, hogy problémák vannak veled, és nekem is úgy tűnik, hogy nem vagy teljesen épelméjű.
#19:12 Te egy igazi mintaember minta nő/férfi (de sztem "nő") lehetsz. :D
Ugyan ennyi éven át.. hagyjuk.
Miért Te szívesen csak otthagynád a gyereked? Én egyetlen szóval sem mondtam hogy nem láthatnák!! Ennyire sértő ez? Nem is beszólás meg nem is olyan tett.
De előre 15 évre ne gyártsunk elméleteket légyszi..
A szorongás miatti orvost is máshogy kell hiszen nem akarok véletlen ugyanoda kerülni ahova anyósjelölt jár.
válasza:Ez vagy te, ilyenkor bújik ki belőled a valódi természeted, amit titkolnál a bénán megjátszott kedvességgel. Meg a trágárságod is elárul, ahogy előttem írták.
Egyébként ne velem foglalkozz, mert én nem teregetem ki a magánéletemet idegeneknek a neten, hanem te. Nekem veled ellentétben van normális családom és barátaim, akikkel meg tudom beszélni a problémáimat, már ha van egyáltalán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!