Mit tennétek a helyemben? Kinek kellene alkalmazkodnia?

Nyilván minden család más, így az én és a férjem családja is sokban különbözik. Ami a legjobban zavar kb. a kezdetek óta, az az ajándékozás. Az én családomban még amikor kicsi gyerekek voltunk akkor voltak nagyobb ajándékok, de akkor is inkább karácsonykor. Szülinapra torta, meg egy kis valami, névnapra pedig csoki. Mi így nőttünk fel, teljesen természetes és nem is vártunk többet. Azonban a férjem családjában kb azon versenyeznek, hogy ki költ többet a másikra... Névnapra 10.000-es értékű ajándékot kapok, és már mondtam is, hogy nekem egyáltalán semmi nem kell, névnapra szülinapra kb már csak tőlük kapok valamit - pedig egyáltalán nem kellene, férjemmel sem ajándékozunk egymásnak, ő sem erőltet egyáltalán semmi ilyet. Viszont nekem nincsen 10.000 forintom mindenkinek a névnapjára meg 20.000-em a szülinapjára, az egész családnak... a karácsonyi bevásárlás kb 80%-a is erre a családra megy el, pedig igyekszem semmi feleslegeset venni... Az a baj, hogy így meg azt érzem, hogy biztos engem néznek bunkónak meg tapintatlannak, hogy névnapra csak bonbont kapnak, de hát egyszerűen én így szoktam meg, ilyen nevelést kaptam, és én sem várok el többet. Ti mit tennétek a helyemben?

Most egyébként babát várok, és attól félek, hogy teljesen el fogják kényeztetni - bár inkább a nagyszülők kényeztessék, mint hogy mi próbáljuk megvenni a szeretetét -, és csokival is teletömik majd...

Egyébként a sógorom/sógornőm is ilyen 100.000 forint értékben vesznek a szüleiknek ajándékot, nekem meg adott 20.000 forintot egy sörhöz csomagolva... Én ezt már tényleg nem értem, hogy miért kell, és rohadtul szarul éreztem magam, hogy miért kéne nekem pénz a sógoromtól karácsonyra?!