Meghalt a macskám, olyan nehéz feldolgozni hogy nincs többé, sorstársak vannak itt?

Sajnos több cicámat veszítettem el. Kertes házban lakunk és errefelé nagyon sok a macska. Mindig volt 1-1, aki "ideköltözött" hozzánk. Ezeket a cicákat nem lehetett bezárni a házba. Sajnáltam is volna őket, nem a házba voltak szokva, imadtak az udvaron szaladgálni, napozni, nem akartam ezt elvenni tőlük. De ez se volt jó. 1-2 éven belül eltűntek. Nagyon megsirattam mindet, viszont így, hogy nem tudom mi történt velük egy kicsit könnyebb volt, mert ott volt a remény, hogy talán még élnek és jól vannak valahol. De igy is mindegyik elvesztese után kicsit "bekattantam". Órákat ültem az ablakban, hogy mikor jön már. Kerestem,hivogattam. Az egyik cicámat sajnos baleset érte. Ott is bekattantam és én magam is elhittem, hogy még újra lehet eleszteni, egész este kiabaltam az udvaron, hogy hátha hazajon és nem is ő halt meg, pedig egyértelmű volt. Utána azért könyörögtem, hogy ez csak egy álom legyen és ebredjek már fel. Még arra is emlékszem, hogy egy pók mászott aznap a szobámban és úgy örültem, hogy a pókok szerencsét hoznak, biztos haza fog jönni a cica. Szóval belőlem sokkot és tagadást váltottak ki ezek a helyzetek, persze idővel tudtam, hogy nem fogom őket többet látni es ebbe bele kell törődnöm, nincs mit tenni. Akkor még volt egy cicám, megfogadtam,hogy ha őt is elveszitem nem lesz több, vagy csak olyan akit kicsi korától a házba szoktatok. Az említett cica már 8 éve velünk van. Most sajnos beteg lett. Rettenetesen aggódok érte. Nem tudjuk mi baja, de az első gyógyszeres kúra nem hozta teljesen rendbe:( De mindent megteszek erte és remélem még sokáig velünk lesz!

Hiába kozhely, az az igazság, hogy ezen csak az idő fog segíteni. Nem múlik el teljesen, de sokkal könnyebb lesz. Ha szeretnel írj és beszélgetünk!:)

Én vagyok az 51-es és az 52-es is. A hirtelen meghalt macskán nem, nem volt semmi látható nyom. Az utolsó napon is teljesen jól érezte magát. Az öcsém behozott egy kinti, kerti macskát, azzal ismerkedett, talán elkapott egy vírust, aminek nem tudott ellenállni a szervezete (egész életében benti macska volt.) Lehet, hogy éjjel túlságosan bebújt a takaró alá-ott szokott aludni-és megfulladt.

De ha mérgezés volt, bizonyára gyorsan ható mérget evett az egér, amit elkapott.

A másik, aki betegségben halt meg, kicsit több mint fél év után-az orvos részletes vizsgálatot nem végzett, gyógyszert adott, amit a macska ételébe kellett keverni. Csökkent is a duzzanata. Úgy tűnt, teljesen el fog múlni.

Volt egy harmadik cica is-ő három év után kiszökött a lakásból és soha többet nem került elő, sem élve, sem holtan. Talán most is él valahol- 11 éves lehet.

De több más macska is meghalt a környezetemben-többet kutyák kaptak el, egynek rejtélyes betegsége volt. Egy macska, aki évek óta a szomszéd kertekben lakott, mindennap élelmeztük, egyszer csak eltűnt-pár hétre rá találtuk meg a sövényben. Hideg volt, lehet, hogy megfagyott, de öreg is volt már. Sok gyerekét is etettük-etetjük.

A kertünk végében már egész állattemető van.

Hogy lehet elfogadni? Arra kell gondolni: élt eddig-addig, történt vele ez-az, csinálta, átélte ezt-azt, ez is nagyon nagy dolog.

Ugyanígy lehet és kell feldolgozni egy ember halálát is. Ne azt nézzük, mi lett volna, mi lehetett volna, inkább azt: mi lett, mi volt, mi van.