Meghalt a macskám, olyan nehéz feldolgozni hogy nincs többé, sorstársak vannak itt?

A lepontozó(k)nak üzenem.

A választ HASZNOSSÁGÁT kell értékelni,nem azt,hogy akkor ez egy sz.a.r állattartó volt biztosan.

Nem így kell megközelíteni a dolgokat.

A mi macskánk elvadult volt,konkrétan kóbor cica,de már vagy 3-4 éves,elég nehéz volt kézhez szoktatni,nemhogy a lakásban bent maradjon.

Bárhogy is nézzük,egy ilyen kintiből soha nem lesz benti,almos,kaparófás,lakásban élő cica.

Pedig próbáltuk.

Szóval megköszönném,ha legalább a többieket ne értékeld le,ha velem azért is ki akarsz baxni,mert nyivákolok.

Tudod,így,hogy a hangulatom olyan,mint egy szénné égetett rántott hús,elég rossz látni,hogy akkor még meg is taposnak,hiába adtam ki magamból a fájdalmat,szomorúságot.

Köszi,hogy megint depresszió közeli állapotban vagyok.

:)

Elment a netem,azt akartam még írni,hogy a kérdező történeteket kért,együttérzést,csak nézzétek meg a kulccszavakat.

Ja,hogy nem kért ítélkezést,és vádolgatást,amit itt egyesek csinálnak? Akkor mi szükség van rá?

Így is elég nehéz feldolgozni.

De lesz új cicánk,csak apám nélkül,lakásban.Megnyugodhattok lepontozók,neki mindent biztosítani fogunk anyámmal.

Kérdező megpróbálok lenyugodni,de csak arra gondolok,hogy mi lett volna,ha nem helyezik ki a mérget,vagy nem felejtenek kint öreg jóízű vackokat...

#27 Valószínűleg nem az utcáról szokott oda hozzád,nem úgy,mint a miénk.

Még ölbe se hagyta magát venni.Nem dörgölőzött,semmi,teljesen elfajzottból lett ilyen félvad. Hogyan foghattuk volna bent?

Szerintem így is megtettük a tőlünk telhetőt,etettük,kezeltük a problémáit,nyavalyáit,és szerintem sikerült meghosszabítani az életét valamennyivel,mert a vad élete kevesebb lett volna.

De már nem lesz több ilyen. Ő volt az egyetlen,aki így hozzánk szokott.

A következő csillagos ellátásban fog részesülni. :')