Hogyan lehet ezt feldolgozni? Elment a cicám.

Sajnálom,és tégedi is sajnállak.Tudom milyen az,amikor elveszítjük a társunkat,mintha egy darabot tépnének ki belőlünk.Nekem az egy éve Német juhászomat ütötte el egy furgon,a karjaimban halt meg.Emlékszem a mai napig,a zavaros tekintetére amikor ölembe vettem a drága fejét,és amint megpillantott megnyugodott,és meghalt. :(

Jó,hogy kiírtad magadból,így könnyebb és gyorsabb lesz feldolgoznod a kis drága halálát.

Kívánok neked sok erőt hozzá!

Nagyon sajnálom. :(

Ne hibáztasd magad, nem tudhattad, hogy ez lesz. Ha ott lettél volna vele, és látod meghalni, az még megrázóbb lett volna. Csak arra gondolj, hogy most már jó neki és nem szenved. Foglalkozz sokat a többi cicáddal, próbálj velük is olyan "kapcsolatot kialakítani", mint a kis kandúrral.

Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! Az én macskám 3 éve halt meg. Szörnyű volt. Nagyon bűntudatom van mert nem szerettem eléggé. Remélem jó helyen vannak! Ezek az apró teremtmények annyi kínt viselnek el, és most a menhelyi cicókra is gondolok.

"Becsüld meg az életet mert ha nem teszed a halál ráébreszt mennyi minden akartál még elérni igazából"

Úgyanígy érzek. :'((

Volt 2 vadászgörényünk egyszer nálam aludt a barátnőm és reggel felhívott apum hogy nézzem rá a Lorára (így hívták az egyiket) mert hogy hajnalba nagyon rosszul és láttam hogy alszik és kiakartam venni hogy megsimogassam de többé nem kelt fel és a barátnőm meg megse tudott nyugtatni mert vagy 1 óráig sírtam és nemtudtam feldolgozni a halálát. :'( Pedig még csak fél éves volt azelőtt kaptam 2 héttel szegénykémet. :'(( Most májusba meg a testvére pusztult el. :'( Bevittük a kórházba ott este felhívtak hogy megműtötték és nagyon jól van de meg kell várni hogy reggelig kibírja-e de sajnos nem. :'( Nagyonnagyonn szomorú voltam. :'(( De most van 2új görink és rájuk nagyon odafigyelek vigyázok rájuk mint a szemem fényére. Szerintem a többi cicáddal annyit legyél amennyit csak tudsz. :'((

Szia,

Őszinte részvétem.Nekem van egy majdnem 10 éves cicám,akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.Bele sem merek gondolni mi lenne velem nélküle.Nyáron történt valami,amit miatt majdnem úgy volt,hogy el kell vinnünk innen,sokkot kapott és eléggé rossz állapotban volt.Egy napig tartott ,de ez idő alatt elmondhatatlanul szenvedtem,semmi mást nem tudtam csinálni csak egyfolytában bőgtem.El sem tudom képzelni,hogy mit érezhetsz most,én is nagyon sok erőt kívánok neked.Tudom hülye közhely,de talán az idő az,ami majd begyógyítja a sebeket és segít feledtetni a fájdalmat.

Nekem pár éve megdöglött a kismacskám. Ö volt az utolsó nőstény a vérvonalából - megfogtak egeret, patkányt, de még egyszer egy denevért is, nagyon ügyesek és okosak voltak. Ezt a "tudást" a nőstény macska megosztja a kicsinyeivel (megtanítja őket vadászni). Így hát elveszett a remény is, hogy utódokat hagyjon hátra és talán még mindig lenne macskánk. Ezután maradt egy szép fekete kandúrunk (egy jó ideje őt se láttam :( ) - bár már nem is igazán a miénk volt: mindig csak csavargott -, egy vörös (a kedvencem)- aki hónapok óta eltünt :( .

A legkisebbik nőstény volt, akit említettem. Nem "ölcica" volt, de nagyon szerettem. Egyik nap áttévedt a szomszédba. Ez nem is lett volna akkora baj, de sajnos volt a szomszédunknak egy "nem kimondottan" macskaszerető kutyájuk. Mindegy, hogy a macska milyen irányba próbált menekülni, a kutya mindig az útját állta. Tartották a szemkontaktust. A kutya morgott, a macska fújt.... A kutya néha oda-oda kapott, ő pedig visszakarmolt, de látszott, hogy már nem bírja sokáig. Mindegy, mit csináltam, mit ordítottam, a kutya rám se hederített. Nézni se bírtam. Végül inkább bementem a házba. Mire kijöttem, őt már nem láttam sehol. Nagyon szomorú voltam még napokig, de aztán "átment" rajtam. Sikerült beletörődnöm a sorsába. Hiszen egyszer minden véget ér. Az élet megy tovább, mit sem törődve gondjainkkal, s nekünk nem szabad lemaradnunk, történjék bármi.

Az előző kutyám például úgy "távozott el" (hogy szépen fejezzem ki magam), hogy egyik nap iskolából haza jövet benyitottam a kapun és nem láttam őt sehol. Nem állt a kapu mögött, ahogy szokott, nem nyomta oda az orrát a kezemhez, amikor a kilincset lenyitottam. Amikor bementem, elmondták, hogy mi történt: a furcsa "pofaszag" miatt kihívták az állatorvost, aki megállapította, hogy nincs mit tenni, és elaltatta. El se búcsúzhattam töle.

Sajnos ez van. Ez a természet rendje, nincs mit tenni.

Nagyon sajnálom azt, ami történt a cicáddal, de tovább kell lépni. :/

Az élet megy tovább....

Öszintén remélem, hogy sikerül elfelejtened ezt a borzasztó élményt, és felülkerekedned a szomorúságon.

Remélem segített a válaszom, és hogy véletlenül nem sértettelek vele meg. :)

Sajnálom... :(

Tudom, mit érzel, én is megsirattam a 15 éves cicámat, amikor el kellett altatni (nagyon beteg volt) :'(