Ha a tenyésztésből nem lehet megélni és ez legtöbbször veszteséges akkor miért van annyi tenyésztő?

Annak az illetőnek senki nem tartott pisztolyt a fejéhez hogy kutyákat szaporítson vagy különben meghal. Ha nem tetszik a rendszer (amit én nem tapasztaltam sőt az ellenkezőjét) akkor nem kell szaporítani csak tartson magának pár kutyát és sétáltassa őket aztán kész.

A yorkis meg ne oktasson ki ugyanis akinek nincs elég ideje kutyára annak nem kell kutya. Számtalan komoly kutyást, versenyzőt ismerek akinek családja van és gyerekei meg minden más. A kutyázást nem unatkozásból csinálják.

Kedves Kérdező!

Írtam néhány szempontot, jó hosszan, de látom, az alapokat vitatod.

Elmondom:

Amíg ilyen iszonyú mennyiségű kóbor és menhelyi kutya van, addig senkinek nem szükséges olcsó kutyát gyártani. Akár évente kétszer, akár kétévente egyszer.

Mint azt már én is, és több más válaszoló is leírta, a tenyésztés a fajta nemesítése, nem a piac kiszolgálása.

Tehát a dolog egyik oldala, hogy akinek nincs szüksége (vagy úgy érzi, hogy nincs szüksége) papírokra, azok előtt nyitva állnak a menhelyek, nem kell pénzt kiadni, nem kell várni, azonnal elvihető kutyák vannak.

Aki viszont egy valóban olyan fajta kutyát szeretne, amit megálmodott, az találjon rá módot, hogy igazoltan olyan kutyát vegyen, aki megfelel a kritériumoknak.

Az a legnagyobb gond, hogy a fajtatisztának mondott kutyák szaporítása egy önmagát gerjesztő folyamat.

Mivel lehet olcsón is kapni, amelyik majdnem úgy néz ki, mint .... (Hogy csak az elmúlt néhány oldal terméséből mazsolázzak: törpespitz - csak szőre nincs, yorki de mini, remegős spániel és hasonlók) ezért hajrá, veszek egy kutyát, mert a szomszédnak is van. És olyan kölyköt, mint neki van, mert az olyan cuuuuukiiiii.

A kis cukika megnő és rájön az illető, hogy igazából neki murvára semmi szüksége egy kutyára, nosza adjuk be menhelyre, vagy ha nem veszik be, akkor dobjuk ki az erdőszélen. Persze előtte tovább akarta passzolni jó pénzért, csak senki nem vett, mert lehet kapni a fajtából bárhol olcsón cukika kölyköt is, inkább azt veszik. Illető esetleg mégsem dobja ki a kutyát, hanem a jó barátságra tekintettel összehozza a szomszédja kutyuskájával, mert ugye jó buli ez, veszik a kölyköket, mint a cukrot.

A másik oldal hozzáállása (amit általában felelős állattartásnak hívunk) egyik lehetőség szerint, hogy kihoz a menhelyről egy kutyust, mert neki azért kell kutya, hogy legyen egy társa, akit szeret és aki viszontszereti, akivel szeretne eltölteni 5-10-15 kellemes évet. Másik lehetőség, hogy van egy elképzelése, hogy milyen társat szeretne maga mellé és megkeresi az illető fajtában a tenyésztőt, akitől valóban jóval többért vesz egy kutyát, mint akár a törzskönyves, akár a törzskönyv nélküli szaporítótól. De ezzel a kutyával nem csak arra kap garanciát, hogy valóban egy fajtajellegnek megfelelő, egészséges szülőktől származó kutyát tart a kezében, hanem arra is, hogy ha élete során olyan helyzetbe kerülne, hogy akár a kutyával, akár vele gondok merülnének fel, van egy ember, akihez fordulhat tanácsért, segítségért.

Meggyőződésem, hogy jelenleg Magyarországon a kutyát tartó emberek kb. 50-60 %-ának egyáltalán nincs szüksége kutyára, egyszerűen azért van neki, mert a legkönnyebb hozzájutni, akkor miért is ne legyen neki is, ha már annyi embernek van. És ezek az emberek teszik a legnagyobb károkat a kutyákban, akár a tartás, akár a további kölykök létrehozása miatt.

Ebből a szempontból vizsgáld meg, hogy szükség van-e Mari néni babusgatott kiskutyájának két évente alomra.

Nem éppen. Tudod ha mindent elfogadunk csak azért mert mások elrontják, akkor a világ sosem halad előre.

Mindig vannak kerékkötők és vannak, akik a világot jobbá teszik. Általában az utóbbiakra emlékeznek.